121. zsoltár ~ "Indulunk az úr házába." 4. ( Πλήρωμα / Κένωμα ) ~ "Menjünk innen, barátaim, a mi édes hazánkba!" / "- Huh! Brr!"

 "1
Szemem az hegyekre vetem,
Mert fellyül van nékem
Minden segedelmem,
Isten az én reménségem,
Ki az eget formálta
És ez földet alkotta.
2
Lábad botlani nem hagyja,
És azki rád vigyáz,
Nem szunnyadozik az,
Izráelt hozzá fogadja,
Mert az nem aluszik el,
De rájok gondot visel.
3
Az Úr téged megőrizzen,
Kezét rád terjesztvén
Árnyékkal béfedjen,
Hogy az nap ő hévségében,
Néked ne ártson éjjel
Az hold az ő fényével.
4
Az Úr őrizze örökké
Lelkedet esettől,
Mentse meg veszéltől.
Az Úr híven megőrizze
Az te kimenésedet
És te béjövésedet."

 

( Szenci Molnár Albert )

 

"Várnék erőt mindenünnet,
Hegyek felől segedelmet,
Széjjel viszem két szememet,
Nézném, ha védnék fejemet.

Együnnet is nem remélek,
Azért csak az Úrra nézek,
Ha mindent könnyen teremtett,
Engem ez ügyben megmenthet.

Lábad csuszamni sem hagyja,
Ha tántorogsz, kezed fogja,
Szemét álomra nem hunyja,
Fődet őrződ, Úr úgy óvja.

Elhidd, ez Úr hogy nem szunnyad,
Izraelt őrzi, úgy tudjad,
El sem veszi szemét rólad,
Éjjel-nappal neked virraszt.

De mit rettegsz, ha Úr nem hagy,
Ha Úr őriz, ha jobbján vagy,
Jobbod felől ha erőt ad,
Fejed felett árnyékot tart.

Attól sem hév nappal nem ver,
Hold hűvöse éjjel sem ér,
Semmi veszély hozzád nem fér,
Mert mindenkor veled vezér.

Szentit régen a pusztában
Így őrzé minden útjukban,
Megóv s nem hagy semmi búdban,
Tartja lelked mert markában.

Utadban, minden jártodban
Téged őriz, és házadban,
Békességben és hadakban
Örökké tart oltalmában.

Rettent Jósafátnak mondá
Jekháziel, így biztatá,
Pogány ellen bátorítá,
Százhuszonegy nótán hagyá."

( Bogáti Fazakas Miklós )

"A lelkek közösségben vannak egymással: az istenek lelke közösségben van az emberekével, az embereké pedig az oktalan állatokéval. Az erősebbek gondot viselnek a gyengébbekre:

az istenek az emberekre, az emberek az oktalan állatokra s, Isten pedig mindenre, mert Ő mindennél nagyobb, és nála minden kisebb. A kozmosz alá van vetve Istennek, az ember a kozmosznak, az oktalan állatok az embernek. Isten mindenek fölött van és körülvesz mindent. Az erők mintegy sugarai, a kozmosz sugarai a természet erői, az ember sugarai a mesterségek és a tudományok. Isten erői a kozmoszon keresztül működnek, és az emberre a kozmosz természetes sugarai révén hatnak, a természet erői az elemeken keresztül, az emberek pedig a mesterségek és tudományok révén fejtik ki hatásukat. Ez a mindenség irányítása, amely az Egy természetétől függ, és amely átjárja az Egy Értelmét. Az Értelemnél semmi sem istenibb, semmi sem erősebb, és semmi sem képes jobban egyesíteni az embereket az istenekkel és az isteneket az emberekkel. Ez a Jó Daimón. Boldog az a lélek, amelyet teljesen eltölt, és nyomorult az a lélek, amelyik teljesen nélkülözi.

- Hogy érted ezt megint, atyám?

- Úgy gondolod, fiam, hogy minden lélek bírja a jó értelmet? Mert most erről beszélünk, és nem arról, amelyik szolga, amelyikről már korábban volt szó, amelyiket Diké ( Δίκη ) küldi a földre."

 

( Corpus Hermeticum, X, 106 )

 

"A kapunk fölé ez van írva: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel." Gondold csak el, menni terhet vesz le ez a vállunkról! Mert mi a remény? Az erkölcsi felelősség egyik formája. Nálunk itt nincs remény, s ennélfogva nincs kötelesség, nincs munka, (...) Más szóval a pokol az a hely, ahol nincs egyéb tennivalód, mint mulatni, szórakozni." 

 ( G. B. Shaw, Ember és felsőbbrendű ember, 397 ) 

"(...) és oly sokan jönnek ide, hogy az üdvözült lelkek, akiket valaha az ég seregeinek hívtak, ma már csak gyér kisebbséget alkotnak, s a számuk egyre csappan. Hajdani szentek, egyházatyák és kiválasztottak ma már csak hóbortos különcök, magukra maradt rögeszmések." 

( G. B. Shaw, Ember és felsőbbrendű ember, 402  )

"- Csacsi vagy, édes Anitám. Hát gondolod, hogy a mennyország is olyan, mint a föld, ahol az emberek elhitetik magukkal, hogy a bűnbánat meg nem történtté teheti azt, amit elkövettek, hogy vissza lehet vonni azt, amit egyszer kimondtak, hogy az igazságot meg lehet semmisíteni, ha közös megegyezéssel hazugságnak nyilvánítják? Nem, nem; a mennyország a valóság urainak a hazája, s ezért megyek oda.

 - Köszönöm szépen. Én boldog akarok lenni, azért megyek a mennyországba. Éppen elegem volt a valóságból a földön.

 - Akkor itt kell maradnod: mert a valótlanságoknak és a boldogság után sóvárgóknak a hazája a pokol. Csak itt találhatsz menedéket a mennyország elől, ahol - mint már mondtam - a valóság urai laknak, és a földi világ elől, ahol a valóság rabszolgái élnek. A föld egy nagy gyerekszoba, ahol a férfiak és a nők azt játsszák, hogy ők hősök és hősnők, szentek és bűnösök; de ebből a boldog tudatlanságukból kirángatja őket a testük: az éhség és szomjúság, a fagy, az öregedés, a pusztulás, a betegség, de mindenekfölött a halál, a valóság rabszolgáivá teszi őket: naponta háromszor kell enniük és emészteniük; évszázadonként háromszor kell új nemzedéket nemzeniük: a hitnek, költészetnek, tudománynak ezredévei végül mind oda sodortatnak, hogy csak egyetlen imádságuk marad: "Add, hogy egészséges élőlény legyek." Itt a pokolban azonban megszabadulsz a test zsarnokságától; mert itt egyáltalán nem vagy élőlény: szellem vagy, jelenség, tünemény, káprázat, fogalom, amely nem halhat meg és nincs kora: egyszóval test nélküli lény. Itt nincsenek társadalmi problémák, nincsenek politikai problémák, nincsenek vallásos problémák és nincsenek - s talán ez a legjobb az egészben, nincsenek egészségügyi problémák. Itt a külsődet szépnek nevezed, az indulataidat szerelemnek nevezed, az érzéseidet hősiességnek nevezed, az igyekezetedet pedig erénynek, akárcsak a földön; de itt nincs rideg valóság, hogy rád cáfoljon, itt nincs csúfondáros ellentét a szükségleteid és az igényeid között, itt nincs emberi komédia, itt csak szakadatlan romantika van, pereg az egyetemes, nagy, örök operett. Miként kiváló német barátunk mondta a költeményében:

A mondhatatlan is
alakra lel,
az Örök Női visz
magasba fel -

anélkül, hogy egy lépéssel is előbbre jutnánk. És te mégis el akarod hagyni ezt a paradicsomot!

 - De hát, ha már a pokol is ilyen gyönyörű, milyen tündöklő lehet akkor a mennyország!

(...)

 - A mennyországban, ahogy én képzelem, drága asszonyom, élet és alkotás van, játszadozás és színlelés helyet. Ott szembe kell nézned a dolgokkal, valódi mivoltukban; nem tudsz megmenekedni semmitől, csak a káprázattól; s a lelked rendületlensége és veszedelme a te dicsőséged. Ha a komédia folyik tovább a földön és itt a pokolban, s az egész világ csak színház, a mennyország legalább a színfalak mögött van. De hát a mennyországot nem lehet hasonlatokkal körülírni. Azért megyek én oda nemsokára, mert azt remélem, hogy ott megszabadulhatok végre a hazugságtól, és s a boldogság alantas hajszolásának nyűgös unalmától, s szemlélődésben tölthetem el az évmiriádjaimat...

- Huh! Brr!

- Nem veszem zokon, kormányzó úr, hogy magának ettől borsózik a háta: a világtalan is unatkozik a képtárban. De ahogy maga élvezettel szemléli az olyan romantikus káprázatokat, mint a szépség és a gyönyör: én is élvezettel merülnék el annak a dolognak a szemléletében, ami mindennél jobban érdekel: tudniillik az élet szemléletében; mert az élet az az erő, amely szakadatlanul igyekszik egyre nagyobb hatalomra szert tenni, hogy önmagát szemlélhesse. Mit gondol, mi hozta létre ezt az én agyamat? Miféle szükség? Nem az, hogy mozgatni tudjam a tagjaimat; mert egy patkány feleannyi agyvelővel is ugyanolyan jól tudja mozgatni, mint én. Nem is csupán az, hogy cselekedni tudjak, hanem az a szükség, hogy tudjam, mit cselekszem - mert máskülönben az életösztönöm vak igyekezetében elpusztítanám magamat.

 - Elpusztította volna magát, barátom, vakigyekezetében akkor is, amikor meg akart vívni velem, ha meg nem csúszik a lábam!

 - Torkára fagy majd a nevetése, léha vakmerő, s szörnyű unalomra ébred, még mielőtt a holnapi nap megvirrad.

 - Hahaha! Emlékszik-e még, hogy megrémítettem, amikor Sevillában valami hasonlót mondtam magának a talapzatomról? De így, az én harsonáim nélkül, elég hatástalanul hangzik.

 - Úgy értesültem, hogy általában elég hatástalanul hangzik maga harsonáival is, kormányzó úr. 

 - Jaj, apám, ne szakítsd őt félbe ezekkel a léhaságokkal. És más nincs is a mennyországban, mint szemlélődés, Juan?

 - A mennyországban, ahová én törekszem, nincs más öröm. De van munka: segítségére lenni az életnek fölfelé törő küzdelmében. Hiszen az élet csak elpazarolja és szétforgácsolja magát, akadályokat gördít saját útjába, s vakságában és tudatlanságában elpusztítja önmagát. Szüksége van az észre, erre az ellenállhatatlan hatalomra, nehogy tudatlanságában szembeszegüljön önmagával. Micsoda mesteri alkotás az ember! - mondja a költő. Az igaz; de milyen kontár ő maga! A szerves létezés legnagyobb csodája, amit eddig meg tudott teremteni az élet; a legélőbb, legelevenebb valamennyi élőlény közül; a legtudatosabb szervezet; és mégis milyen szánalmas az agyveleje! Butaság, amelyet aljassá és könyörtelenné tett a küszködésből és a szegénységből megismert valóság - képzelődés, amely semmi áron nem hajlandó szembenézni ezzel a valósággal, inkább eltakarja maga elől csalóka ábrándokkal, önáltatással, és bölcsességnek, lángelméjűségnek nevezi önmagát! S egymást vádolják mind a ketten a tulajdon hibájukkal: a butaság esztelenséggel vádolja a képzelődést, a képzelődés pedig tudatlansággal vádolja a butaságot - pedig hát, sajnos! -, minden tudás a butaságé, és minden értelmi képesség a képzelődésé." 

( George Bernard Shaw, Ember és felsőbbrendű ember )

 

CXXI. zsoltár 

 

"- Huh! Brr!"

 

 

Milyen így lábaidnál 

ülni

( Πλήρωμα )

 Urunk: 

a 

BOLDOGSÁG!!!  

Nézd sok dolgunk 

van itt...

( Κένωμα )

nagyon kell  

vigasztalni mindig az 

életet harcos útján 

kísérni végig.

(Zarándokének.)
Tekintetem a hegyek felé emelem:
honnan jön segítség számomra? 

Ἦρα τοὺς ὀφθαλμούς μου εἰς τὰ ὄρη, ὅθεν ἥξει ἡ βοήθειά μου.    

²A segítség az Úrtól jön,
aki az eget és a földet teremtette.

 ἡ βοήθειά μου παρὰ Κυρίου τοῦ ποιήσαντος τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν.

³Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad,
nem alszik az, aki őriz téged. 

μὴ δῴης εἰς σάλον τὸν πόδα σου, μηδὲ νυστάξῃ ὁ φυλάσσων σε.    

⁴Lám, nem alszik, nem pihen,
aki őrséget áll Izrael felett. 

 ἰδοὺ οὐ νυστάξει οὐδὲ ὑπνώσει ὁ φυλάσσων τὸν Ἰσραήλ.    

⁵Az Úr a te oltalmazód,
az Úr védelmez jobbod felől. 

Κύριος φυλάξει σε, Κύριος σκέπη σοι ἐπὶ χεῖρα δεξιάν σου·    

⁶Nappal nem éget a nap,
s éjjel nem árt neked a hold. 

ἡμέρας ὁ ἥλιος οὐ συγκαύσει σε, οὐδὲ ἡ σελήνη τὴν νύκτα.    

⁷Az Úr megóv minden bajtól,
ő vigyáz életedre. 

Κύριος φυλάξει σε ἀπὸ παντὸς κακοῦ, φυλάξει τὴν ψυχήν σου ὁ Κύριος.    

⁸Az Úr megőriz jártodban-keltedben,
mostantól fogva mindörökké. 

Κύριος φυλάξει τὴν εἴσοδόν σου καὶ τὴν ἔξοδόν σου ἀπὸ τοῦ νῦν καὶ ἕως τοῦ αἰῶνος.

 

https://phemios69.blogspot.com/2024/11/85-zsoltar-2-huseg-sarjad-foldbol-es.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/11/60-corpus-hermeticum-10-igazsagos-es.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/mit-tudsz-masik-eletrol-i-nagy-muveszet.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/mit-tudsz-masik-eletrol-ii-nagy.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/08/itt-csak-szakadatlan-romantika-van.html

"- Huh! Brr!"