Φήμιος

Τότε κι ο κήρυκας φέρνει και δίνει την πανέμορφη κιθάρα στου Φήμιου τα χέρια, που τραγουδούσε στους μνηστήρες από ανάγκη· έκρουσε ωστόσο τις χορδές, ψάχνοντας τον σκοπό για ωραίο τραγούδι. ( Οδύσσεια ) / "Ó mennyi költő aranyozta be az időt!" ( John Keats ) / "A haikuk, a jelképek, a képek kora lejárt." ( Beney Zsuzsa ) / Ωσεὶ τέρας ἐγενήθην τοῖς πολλοῖς, καὶ σὺ βοηθός μου κραταιός. Πψαλμ 71

2024. szeptember 11., szerda

Στηλογραφία III. ~ 57. zsoltár ~ "Mert mi a társaid vagyunk. Veled teljesen egyek vagyunk. Mi ugyanazok vagyunk." / Ἐλέησόν με, ὁ Θεός, ἐλέησόν με

"Irgalmazz, Uram, irgalmazz nékem,
Mert tebenned bízik az én lelkem,

Én nyelvem és lantom, már serkenj föl,
Isten dicséretire zöndőlj föl,
Jó hajnalban én ágyamból fölkelek,
És éneklek nagy dicsőségedről,
Uram, téged minden népnek hirdetlek.

Mert mind az égig fölhat jó voltod,
Az fölhőköt éri igazságod,
Dicsőségedet láttasd meg az égen,
És jelentsd meg nagy hatalmasságod
Minden embereknek ez egész földen."

( Szenci Molnár Albert )

"59. Jézus mondta: Míg éltek, az Élőre tekintsetek, nehogy meghaljatok, és arra törekedjetek, hogy őt lássátok és ne láthassátok őt."

( Tamás evangélium, Apokrifek, 304 )

"Az élet előmozdítása, a Természet örök tökéletesedési folyamatának meggyorsítása, a létezők tökéletesítése, eszményítése - ez mindenütt az ember legsajátosabb, legmegkülönböztetőbb ösztöne, s ebből ered minden művészete és ténykedése, minden hibája és szenvedése."

( Hölderlin levele fivéréhez, 1799 )

"Tehát az, ami bennünket az égnek visszaad, nem az ismeret, hanem a szerelem. Mármost az ültetés rendje az égi asztalnál is a szerelem különféle fokozatai szerint igazodik."

( Marsilio Ficino, A szerelemről, avagy magyarázat Platón A lakoma című művéhez, 205 )

"És mindhalálig egy az út,
Mely égbe visz, vagy porba sújt!"

"A poklok vésze vár ott,
De társad én leszek!
Így minden földi bajt,
A szívünk győz le majd!"

( Mozart, Varázsfuvola )

"Ó, Rejtély, mely kint van a világban - a mindenség oka -, ez a tökéletes kimenet és bemenet, amelyből minden kisugárzás [emanáció] és minden ami ezekben van, keletkezett - és aki miatt minden Rejtély és ezeknek minden területe lett -, jöjj fel hozzánk! Mert mi a társaid vagyunk. Veled teljesen egyek vagyunk. Mi ugyanazok vagyunk. Te vagy az Első Rejtély, mely a Kimondhatatlanban kezdettől fogva volt, mielőtt megjelent. Az ő nevét mi képezzük együtt. Most mindannyian hozzád lépünk a külső határon, tehát belülről számítva az utolsó Rejtélynél, mely nekünk egy részünk. Most elküldtük neked a ruhádat, mely kezdettől fogva a tiéd, amelyet az utolsó határon, a belülről kifelé számított utolsó Rejtélyben visszahagytál, míg az idő teljes nem lesz az Első Rejtély parancsára. íme, az idő beteljesedett. Oltsd fel a ruhádat és jöjj hozzánk. Mert mindannyian azért jöttünk hozzád, hogy az Első Rejtélybe, saját parancsára az ő egész sugárpompájába öltöztessünk. Mert az Első Rejtély ideadta a két öltőből álló ruhát, hogy felruházzunk vele, azon kívül, amit már elküldtünk neked. Mert méltó vagy rá, mivel inkább létezel, mint mi, és előttünk vagy. Ezért küldte neked rajtunk keresztül az Első Rejtély az ő sugárbőségének Rejtélyét, mely két öltőből áll."

( Pistis Sophia, 10. fejezet )

"Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie. Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki. „Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy oktatná őt?” Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak."

( 1Kor 2,9-16 )

ἀλλὰ καθὼς γέγραπται · Ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν καὶ οὖς οὐκ ἤκουσεν καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, ὅσα ἡτοίμασεν ὁ θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν. ἡμῖν γὰρ ἀπεκάλυψεν ὁ θεὸς ⸃ διὰ τοῦ πνεύματος, τὸ γὰρ πνεῦμα πάντα ἐραυνᾷ, καὶ τὰ βάθη τοῦ θεοῦ. τίς γὰρ οἶδεν ἀνθρώπων τὰ τοῦ ἀνθρώπου εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ ἀνθρώπου τὸ ἐν αὐτῷ; οὕτως καὶ τὰ τοῦ θεοῦ οὐδεὶς ἔγνωκεν εἰ μὴ τὸ πνεῦμα τοῦ θεοῦ. ἡμεῖς δὲ οὐ τὸ πνεῦμα τοῦ κόσμου ἐλάβομεν ἀλλὰ τὸ πνεῦμα τὸ ἐκ τοῦ θεοῦ, ἵνα εἰδῶμεν τὰ ὑπὸ τοῦ θεοῦ χαρισθέντα ἡμῖν · ἃ καὶ λαλοῦμεν οὐκ ἐν διδακτοῖς ἀνθρωπίνης σοφίας λόγοις, ἀλλ’ ἐν διδακτοῖς πνεύματος, πνευματικοῖς πνευματικὰ συγκρίνοντες. Ψυχικὸς δὲ ἄνθρωπος οὐ δέχεται τὰ τοῦ πνεύματος τοῦ θεοῦ, μωρία γὰρ αὐτῷ ἐστίν, καὶ οὐ δύναται γνῶναι, ὅτι πνευματικῶς ἀνακρίνεται ·ὁ δὲ πνευματικὸς ἀνακρίνει τὰ πάντα, αὐτὸς δὲ ὑπ’ οὐδενὸς ἀνακρίνεται. τίς γὰρ ἔγνω νοῦν κυρίου, ὃς συμβιβάσει αὐτόν; ἡμεῖς δὲ νοῦν Χριστοῦ ἔχομεν.

"Mert méltó vagy rá, mivel inkább létezel, mint mi, és előttünk vagy."

( Pistis Sophia, 10. fejezet )

LVII. zsoltár

Ἐλέησόν με, ὁ Θεός, ἐλέησόν με