Bódog az ember nyilván,
Ki az Istent féli,
Ő utaiban járván,
Ösvényit kedveli,
Mert magadat táplálod
Kezed munkájával,
Isten megáldja dolgod,
Lát jó állapattal.
2
Feleséged házadban
Mint az szőlővessző,
Gyümölcsöt szépet hozván,
Ha eljő az idő.
Meglátod gyermekidöt
Te asztalod körül,
Renddel, mint olajvesszőt,
Kikben szíved örül.
3
Ez igen szép ajándék,
Kit az Isten enged
Az őbenne hivőknek,
Azkiket ő szeret:
Ő megáldja éltedet
Az Sion hegyéről,
Sok jóval lát tégedet
Az Jeruzsálemből.
4
És végre te meglátod
Fiadnak fiait,
Izráelnek csudálod
Nagy szép békeségit."
( Szenci Molnár Albert )
Az ő törvényében él,
Útjairól ki nem tér el,
Nem tévelyeg hitetlennel.
Ügyed boldog és életed,
Előre megyen mindened,
Ha te kezeddel keresed,
Etted-ittodat megleled.
Nejed kellő magzatokkal
Virágozik te házadnál,
Mint termő szőlő szép lombbal,
Szőlőfejekkel vigasztal.
Bő földön olaj-csemete
Mint nő és szép hegye gyenge,
Te gyermekid így ülnek le
Te asztalidnak körüle.
Erőtlen, vékony, aszú fa
A szőlőtő, de szép haszna,
Gyarló edény nálad Éva,
De édes gyermek nő nála.
Nem kell karó az olajnak,
Zöld és kövér, ő haszna nagy,
Örök hírük jó fiaknak,
A szentek így virágoznak.
Jámbort így áld meg az Isten
Háza táján, ugyan kinn, benn,
Ha féli őtet mindenben,
Az él lelkében, testében.
Ország javát is megadja,
Jeruzsálemet megáldja,
Sionból érted Úr látja,
De holtodig jóval tartja.
Látod házad boldogságát,
Látod sokszor unokádat,
Megéred Izrael javát,
Teérted bő olcsóságát."
( Bogáti Fazakas Miklós )
CXXVIII. zsoltár
Ιδοὺ οὕτως εὐλογηθήσεται ἄνθρωπος ὁ φοβούμενος τὸν Κύριον.
Ha nem élvezheted mit
kezed szerez;
Τοὺς πόνους τῶν καρπῶν σου φάγεσαι.
a
feleség sem szőlőtő
Η γυνή σου ὡς ἄμπελος εὐθηνοῦσα ἐν τοῖς κλίτεσι τῆς οἰκίας σου.
gyerekeid sem
ülnek asztalodnál veled
Οἱ υἱοί σου ὡς νεόφυτα ἐλαιῶν κύκλῳ τῆς τραπέζης σου.
-
átok súlyt mert elhagytad
Istenedet?
Ιδοὺ οὕτως εὐλογηθήσεται ἄνθρωπος ὁ φοβούμενος τὸν Κύριον.
(Zarándokének.)
Boldog, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár.
Μακάριοι πάντες οἱ
φοβούμενοι τὸν Κύριον, οἱ πορευόμενοι ἐν ταῖς ὁδοῖς
αὐτοῦ.
2Élvezheted majd, amit kezed szerez,
boldogságban és bőségben fogsz élni.
τοὺς πόνους τῶν καρπῶν σου φάγεσαι· μακάριος εἶ, καὶ καλῶς σοι ἔσται.
3Feleséged házad bensejében
hasonlít a termő szőlőtőhöz,
s mint a hajtások az olajfát,
gyermekeid úgy veszik körül asztalodat.
ἡ γυνή σου ὡς
ἄμπελος εὐθηνοῦσα ἐν τοῖς κλίτεσι τῆς οἰκίας
σου· οἱ υἱοί σου ὡς νεόφυτα ἐλαιῶν κύκλῳ
τῆς τραπέζης σου.
4Lám, ilyen áldásban részesül az ember,
aki féli az Urat.
ἰδοὺ οὕτως
εὐλογηθήσεται ἄνθρωπος ὁ φοβούμενος τὸν Κύριον.
5Áldjon meg téged Sionból az Úr,
hogy lásd Jeruzsálem boldogságát
életed minden napján!
εὐλογήσαι σε Κύριος
ἐκ Σιών, καὶ ἴδοις τὰ ἀγαθὰ Ἱερουσαλὴμ
πάσας τὰς ἡμέρας τῆς ζωῆς σου·
6És lásd meg fiaidnak fiait!
Békesség legyen Izraelnek!
καὶ ἴδοις υἱοὺς
τῶν υἱῶν σου. εἰρήνη ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ.
 |
| Μακάριοι πάντες οἱ φοβούμενοι τὸν Κύριον, οἱ πορευόμενοι ἐν ταῖς ὁδοῖς αὐτοῦ. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése