1. zsoltár ~ ως καρπός του δέντρου / "A datolyák majdnem a szájába nőnek, mellette pedig forrás csörgedezik, s ő mégis éhen és szomjan hal! Hogyan lehetséges ez?"

 "Mert ő ollyan, mint az jó termőfa,
Melly az víz mellett vagyon plántálva,
Ő idejében meghozza gyümölcsét."

"De gyönyörködik az Úr törvényében,
És arra gondja mind éjjel-nappal,
Ez illy ember nagy bódog bizonnyal." 

(Szenci Molnár Albert )

"Még ez jár úgy, mint szép, zöld fa, ki parton termett,
Kit sem hideg, sem a hév nyár soha meg nem veszt,
Idejében gazdájának gyümölcsöt teremt,
Hulló virággal, szép színnel Urának nem vét."

( Bogáti Fazakas Miklós )

 

 I. zsoltár 

καρπος καλον

Szomjas a fa. Tűz 

a nap - vízközel terem

gyümölcsöt ki így 

választott vagy ültették

( δενδρος καλος ) :

Boldog az ilyen ember.

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/az-erkolcsi-en-iii-apokalipszis-v-ii4.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/szegletkove-lett-az-ur-tette-azza-s-ez.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/de-mindig-lehetsz-legjobb-szilva.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/ferfiak-testverek-vagytok-miert.html

 

"A datolyák majdnem a szájába nőnek, mellette pedig forrás csörgedezik, s ő mégis éhen és szomjan hal! Hogyan lehetséges ez?"

 

"A legenda szerint egy ember eltévedt a sivatagban. Napokon át iránytalanul kallódott a homokdűnék között, s a nap könyörtelenül erős sugarai hamarosan teljesen kiszárították szervezetét. És akkor hirtelen egy oázist pillantott meg maga előtt, elérhető távolságban.

"Aha", morfondírozott magában, "ez egy délibáb, amely lóvá akar tenni engem!" Közeledett az oázishoz, az viszont nem tűnt el, ahogy a délibábok szoktak. Égő szeme előtt datolyafák ékeskedtek, füves földsávok zölden csillámlottak, és mindenekelőtt egy csörgedező forrás tűnt fel.

"Mindez nem más, mint az éhség képzeletjátéka és akusztikus hallucináció", dörmögte maga elé a végsőkig kimerült vándor. "Milyen kegyetlen is tud lenni a természet!"

Rövid idővel később két beduin találta meg az immár halott vándort.

"Érted te ezt?", kérdezte az egyik. "A datolyák majdnem a szájába nőnek, mellette pedig forrás csörgedezik, s ő mégis éhen és szomjan hal! Hogyan lehetséges ez?"

"Hát igen", magyarázza a másik, "tudod, ő egy modern ember volt." ( Vik János: Az élet értelme )