104. zsoltár ( "színeváltozás" - Φῶς ὡς ἱμάτιον. ) ~ "Arca ragyogott..." / "Várnak a szigetek...." / "A megtört nádszálat nem töri össze."

"Az te ékességed nagy, szép és fényös,
Te öltözeted ékes és tiszta,
Szép világosság származik róla.

Az Úrnak dicséretet éneklek,
Valamíg én ez világon élek,
Az Úr Istent én egész életemben
Dicsérem és áldom szép éneklésben,
De viszontag azt kérem őtőle,
Hogy éneklésem jókedvvel vegye,
És osztán teljes szivemből örvendek,
Szép énekeket mondván szent nevének."

( Szenci Molnár Albert )

Szép te köntösöd, a nagy fényesség, nagy világ terajtad.

Csak vegye tőlem Uram jó néven, örökké dicsérem,
Nagy dolgairól én elmélkedem, kiben gyönyörködöm,
Itt e világon nem lehet semmin mert nagyobb örömem."

( Bogáti Fazakas Miklós ) 

"Sors parancsol.."  

( Hölderlin, Patmosz, 130 )

"A Tudás ugyanaz, testvér, de a továbbadás más és más. Az ajtó ugyanaz, testvér, de a
kulcs, amivel megnyitjuk a zárat, más és más." 

( Kodolányi János, Én vagyok, I, 392 )

"Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: „Keljetek fel, ne féljetek!” Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: „Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!” A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Így felelt: „Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is.” Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.  

 

(...) 

 

Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják. Megölik, de harmadnap feltámad.” Erre igen elszomorodtak." 

 

( Mt 17,1-13; 22-23 )

 

Καὶ μεθ’ ἡμέρας ἓξ παραλαμβάνει ὁ Ἰησοῦς τὸν Πέτρον καὶ Ἰάκωβον καὶ Ἰωάννην τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἀναφέρει αὐτοὺς εἰς ὄρος ὑψηλὸν κατ’ ἰδίαν. καὶ μετεμορφώθη ἔμπροσθεν αὐτῶν, καὶ ἔλαμψεν τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ὡς ὁ ἥλιος, τὰ δὲ ἱμάτια αὐτοῦ ἐγένετο λευκὰ ὡς τὸ φῶς. καὶ ἰδοὺ ὤφθη αὐτοῖς Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας συλλαλοῦντες μετ’ αὐτοῦ. ἀποκριθεὶς δὲ ὁ Πέτρος εἶπεν τῷ Ἰησοῦ · Κύριε, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι · εἰ θέλεις, ποιήσω ὧδε τρεῖς σκηνάς, σοὶ μίαν καὶ Μωϋσεῖ μίαν καὶ Ἠλίᾳ μίαν. ἔτι αὐτοῦ λαλοῦντος ἰδοὺ νεφέλη φωτεινὴ ἐπεσκίασεν αὐτούς, καὶ ἰδοὺ φωνὴ ἐκ τῆς νεφέλης λέγουσα · Οὗτός ἐστιν ὁ υἱός μου ὁ ἀγαπητός, ἐν ᾧ εὐδόκησα · ἀκούετε αὐτοῦ. καὶ ἀκούσαντες οἱ μαθηταὶ ἔπεσαν ἐπὶ πρόσωπον αὐτῶν καὶ ἐφοβήθησαν σφόδρα. καὶ προσῆλθεν ὁ Ἰησοῦς καὶ ἁψάμενος αὐτῶν ⸃ εἶπεν · Ἐγέρθητε καὶ μὴ φοβεῖσθε. ἐπάραντες δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν οὐδένα εἶδον εἰ μὴ αὐτὸν Ἰησοῦν μόνον. Καὶ καταβαινόντων αὐτῶν ἐκ τοῦ ὄρους ἐνετείλατο αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς λέγων · Μηδενὶ εἴπητε τὸ ὅραμα ἕως οὗ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου ἐκ νεκρῶν ἐγερθῇ. καὶ ἐπηρώτησαν αὐτὸν οἱ μαθηταὶ λέγοντες · Τί οὖν οἱ γραμματεῖς λέγουσιν ὅτι Ἠλίαν δεῖ ἐλθεῖν πρῶτον; ὁ δὲ ἀποκριθεὶς εἶπεν · Ἠλίας μὲν ἔρχεται καὶ ἀποκαταστήσει πάντα · λέγω δὲ ὑμῖν ὅτι Ἠλίας ἤδη ἦλθεν, καὶ οὐκ ἐπέγνωσαν αὐτὸν ἀλλὰ ἐποίησαν ἐν αὐτῷ ὅσα ἠθέλησαν · οὕτως καὶ ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου μέλλει πάσχειν ὑπ’ αὐτῶν. τότε συνῆκαν οἱ μαθηταὶ ὅτι περὶ Ἰωάννου τοῦ βαπτιστοῦ εἶπεν αὐτοῖς. 

 

(...)

 

Συστρεφομένων δὲ αὐτῶν ἐν τῇ Γαλιλαίᾳ εἶπεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς · Μέλλει ὁ υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου παραδίδοσθαι εἰς χεῖρας ἀνθρώπων, καὶ ἀποκτενοῦσιν αὐτόν, καὶ τῇ τρίτῃ ἡμέρᾳ ἐγερθήσεται. καὶ ἐλυπήθησαν σφόδρα.  

 

"A Mester egy kőre ült. Elébe ültek ők is, átadták magukat a csendnek, a magánynak és a fénynek. Simon és Jochanan maga alá szedte a lábszárát, Jákob kinyújtott lábbal ült. Így hallgatták mozdulatlanul a szél suhogását, lebegő fejkendőjük szárnyainak surrogását, a havas hegyormok hangtalan zizegését, az áradó fény zengését. És amint így ültek s a végtelenség káprázatába merültek, a lelkük eloldódott tőlük. A hegyek lebegtek, a völgyek eltűntek, a sziklák üveg módjára csillogtak, a hó, a jég testetlen szivárvánnyá lett, az égboltozat mozdulatlan kristálygömbbé. Úgy lebegtek az űrben, mint hópelyhek. A Mester mozdulatlanul, mosolyogva ült a sziklán. Lába porfir-kövön nyugodott, lazúroszlopok ragyogtak körülötte, a levegő megtelt finom, hangtalan zizegéssel, mint mikor esik a hó s könnyű pelyhek csókolóznak-ölelkeznek kavargó táncban. A Mester arca lassanként megváltozott. Haja-szakálla fénylett, szürkéskék szeme óriásira nőtt, egész arca sugárzott, mint a Nap. Kék köpönyege fokról fokra elvesztette színét, fehér lett, mint a hó. Egész alakja fehéren sugárzott, eltűntek mögüle a szürke sziklák, az apró kék virágok. Válla mögött vakítón ragyogott a Hermon szakadékos jégmezejének zöldje. Saruszíjai csillogtak, mint az arany, de átlátszók voltak. S a lába is áttetsző volt, a lába, mely annyi poros utat járt be szorgalmasan és buzgón, ahol szenvedés, fájdalom, csalódottság, kétségbeesés, nyomorúság uralkodik. Egész teste légiessé, ködszerűvé vált, de azért mégis ott üt a kövön, szelíden mosolygott, mindkét kezét a térdére nyugtatta, átható szeme mozdulatlanul nézett a távolba." 

 

( Kodolányi János, Én vagyok, I, 403 )

 

"Ricky Fitts: Akarod látni a legszebbet, amit lefilmeztem? Egy olyan nap volt, amikor bármelyik percben leeshet a hó... és a levegő tele van elektromossággal... szinte hallani lehet. És ez a zacskó, csak... táncolt velem... mint egy kisgyerek, ha könyörög, hogy játssz vele. 15 percen át. Ekkor jöttem rá, hogy ott van... ez a teljes élet, a dolgok mögött...és ez a hihetetlen jótékony erő, mely azt akarja, hogy tudjam, nincs okom félni... SOHA. Tudom, a videó csak silány másolat... de segít emlékeznem. Emlékeznem kell... Néha olyan sok a... szépség... a világban... úgy érzem, ki se bírom... és a szívem... egyszer csak... megszakad..." 

 

( Amerikai szépség )

 

"Váratlanul találkoztam vele - mondhatnám: véletlenül. ha egyáltalán lehet belekerülni efféle kalandba - egy járókelő meglepődésével, aki egy párizsi utca fordulójánál a megszokott tér vagy kereszteződés helyett a házfalakat csapdosó tengert s a váratlanul elé táruló végtelent pillantja meg." 

 

( André Frossard: Van Isten, találkoztam vele )  

 

"Akkor este... egyszerre valami olyan érzés alakult bennem, hogy ez a szoba tele van, és hogy az Valaki, akivel tele van, és hogy az itt van... Az biztos, hogy az egy olyan erős jelenlét, mint... csak úgy zengett bennem: Isten, Isten... Tehát itt van! Nekem tehát - nagyon érdekes volt ez a gondolat! - most már beszélhetnek akármit, hogy van vagy nincs, mert én már most tapasztalom Őt." 

 

( Dienes Valéria, Szolgálat 42. sz, 42. o. )

 

"Az éretten produktív vallásos érzés ---, mint minden más érett érzés jól differenciált, ami azt jelenti, hogy képes különböző időkben ennek az élménynek részeit és ezek egymáshoz való viszonyát szemlélni. Maga erejéből dinamikus, azaz autonóm szerepet tölt be az ember motivációs életében, tekintet nélkül arra, miből ered. Az érzés természetével egybehangzó magatartást képes létrehozni, és a benne foglalt értéknek megfelelő lelkiismeretet szül." 

 

( Allport )

" - Hoi, Uram és Mesterem, ide-oda járunk a Kinnereth körül, és a Mennyek Országa nem közeledik.

- Te hitetlen! - kiáltotta halkan a Mester s elmosolyodott. - Hátha már benne is vagy? Csak nem látod, nem tapintod? Figyeld a csendet. Hallgasd a csend szavát. És keress, ne csüggedj, hanem várj békén. Aztán nézz körül, Iker. Lásd, porfirra épült a Ház, lạzúrkő oszlopok kéklenek körös-körül. Porfirlécsők vezetnek hozzá,  rubintból valók a falai, s a teteje színarany. Olyanok a kövei, mint a lángoló tűz, és fehér fényesség sugárzik benne, mint a Nap. Nézd minden oszlopon egy-egy lámpa ég, aranyból vannak a lámpák, aranyláncokon függenek a Menny boltozatáról. Kik gyújtották meg a lámpákat? Az Atya széke mellett állók és a Vigyázók és a Követek és a Hatalmak. Lépj be a Házba, Iker és halld a zenét. Citerák pengenek, cimbalmok zengenek, hegedűk ujjonganak körös-körül. Táncoló sereg jár körben, arcuk sugárzik és ajkuk boldogan mosolyog. Lásd meg őket, Iker. Ruhájuk piros, mint a rubint és fehér, mint a hó, selymük és bársonyuk finomabb, mint a kökörcsinek szirmai. És két folyó fakad a Ház mellett, tej folyik az egyikben, az élet itala, méz ömlik a másikban, a halál eledele. Nincs születés a Házban, mert örökké ömlik a mézfolyó. Nincs halál a Házban, mert örökké folyik a tejfolyó. Hallgasd a csendet, Iker és lépj be a Házba. A Mennyek Országa az a Ház. 

Némán ültek a Mester körül, hallgatták révült szavait. A vakító félhold úgy lebegett a világ fölött, a csillagok úgy szikráztak, mint lazúrkő oszlopokra függesztett aranylámpák. A tó kitáruló síkján úgy ragyogott a mélység, mint az óriási, visszájára fordított kristálygömb. A mozdulatlan vén fák mintha lazúrkő oszlopok lettek volna, csillogtak a Hold aranyos fényében. Vörösbarna lépcsők emelkedtek az Ég felé a túlsó parton, porfirsziklák, fénylő fátyolok lebegtek rajtuk le s föl, mint Jákób lépcsein az angyalok ruhái. Másvilági zene zengett körös-körül, ezüsthúrok pengtek, cimbalmok zengtek, sípok sikongtak, dobok doromboltak, s betöltötték a világot mámoros dicsőséggel. Simon a földre borult, tenyerébe temette arcát. Taddé-Lebbé az Égre fordította révült tekintetét, Andreas mereven ült s a Mestert nézte, de talán egészen mást látott, Jochanan a Mester vállára hajtotta fiatal fejét, szemét behunyta, önkívületben mosolygott, a Zelóta ide-oda ringatta felsőtestét, mintha harci táncot járna, Philippos hanyatt feküdt a fűben, s beleveszett a csillagokba. Nathanaél térdét felhúzva ült, fejét lelógatta, keze lecsüngött a térdéről, olyan mozdulatlan volt, mint egy halott, Jákob Andreas mellett ült, S merev arccal bámulta a füvet, Mattai szelíden mosolygott, arca sugárzott a holdfényben, mintha a Mester arcáról áradó fényt verné vissza. 

Jehuda csodálkozva figyelte őket, s maga is csodálatos borzongást és könnyűséget érzett egész testében. 

Csak Thomas ült szomorúan a Mesterrel szemközt, mint egy gyermek, aki elveszítette játékait.

- Mester - sóhajtotta, nem porfir az, hanem vörös föld és sziklák, nem lazurkő oszlopok azok, hanem fűzfák meg ciprusok... Nem lámpák égnek itt, hanem a csillagok. És a zene, a zene...Tücskök cirpelnek a fűben, fölvert madarak sikonganak, dobosgém szól valahol, ismerem...

- Hoi, Iker, Iker - dorgálta a Mester suttogó hangon, de mintha az ajka nem is mozgott volna, a szeme pedig hatalmasan ragyogott. - Hát vak vagy te és süket? Hát béna vagy, hogy nem tudsz fölhágni a lépcsőre, belépni a Házba? Hiszen csak egy lepést kellene tenned! Ne légy szomorú. Várj türelmesen. Kérj és megkapod. Zörgess, és megnyitják az ajtót. Kérj és kapsz. Higgy, és látni, hallani, tapintani fogsz.

Olyan gyöngéden szólt a szomorú tanítványához, hogy ennek kicsordult a könnye.

Jehuda ezt a pillanatot látta alkalmasnak, hogy megkérdezze a legfontosabbat:

- Mester, mondd meg, mikor jön el a Szabadító?

- Már eljött. Már itt van - felelte a Mester nyugodtan.

- Hoi, Mester! - kiáltotta az izgatott Jehuda. - Mikor találkozunk vele?

- Légy türelmes, Kerijothi férfi. Talán már most. Talán holnap, talán holnapután." 

( Kodolányi János, Én vagyok, I, 382-383 )

"Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására." 

( Iz 42,4 )

^"Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!"  

( Mt 5,13-16 )

( Ὑμεῖς ἐστε τὸ ἅλας τῆς γῆς · ἐὰν δὲ τὸ ἅλας μωρανθῇ, ἐν τίνι ἁλισθήσεται; εἰς οὐδὲν ἰσχύει ἔτι εἰ μὴ βληθὲν ἔξω ⸃ καταπατεῖσθαι ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων.

Ὑμεῖς ἐστε τὸ φῶς τοῦ κόσμου. οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω ὄρους κειμένη ·

οὐδὲ καίουσιν λύχνον καὶ τιθέασιν αὐτὸν ὑπὸ τὸν μόδιον ἀλλ’ ἐπὶ τὴν λυχνίαν, καὶ λάμπει πᾶσιν τοῖς ἐν τῇ οἰκίᾳ.

οὕτως λαμψάτω τὸ φῶς ὑμῶν ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, ὅπως ἴδωσιν ὑμῶν τὰ καλὰ ἔργα καὶ δοξάσωσιν τὸν πατέρα ὑμῶν τὸν ἐν τοῖς οὐρανοῖς. ) 

"Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek."

( Iz 42,1-4 ) 

Úgy hangzik, mint a bodhiszattva fogadalom...  

"Beings are numberless; I vow to awaken them. Delusions are inexhaustible; I vow to end them. Dharma gates are boundless; I vow to study them; Buddha’s Way is unsurpassable; I vow to fulfill it." 

( Four Great Vows )

 "Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt." 

( Jel 3,5 )

ὁ νικῶν οὕτως περιβαλεῖται ἐν ἱματίοις λευκοῖς, καὶ οὐ μὴ ἐξαλείψω τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκ τῆς βίβλου τῆς ζωῆς, καὶ ὁμολογήσω τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐνώπιον τοῦ πατρός μου καὶ ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ.

 

 CIV. zsoltár

 "Fényköntös vesz körül."

Φῶς ὡς ἱμάτιον.

 

A fényruhánk φῶς ὡς ἱμάτιον megújul 

"napra nap" - utunk  

bejárjuk, mert akarjuk:

e sors parancsolt.

Ábrahámé, Mózesé..., 

s Mesterünké - nekünk

jó itt.

Állítsunk sátrat!

Αποκριθεὶς δὲ ὁ Πέτρος εἶπεν τῷ Ἰησοῦ · Κύριε, καλόν ἐστιν ἡμᾶς ὧδε εἶναι · εἰ θέλεις, ποιήσω ὧδε τρεῖς σκηνάς, σοὶ μίαν καὶ Μωϋσεῖ μίαν καὶ Ἠλίᾳ μίαν.

Ασω τῷ Κυρίῳ ἐν τῇ ζωῇ μου, ψαλῶ τῷ Θεῷ μου ἕως ὑπάρχω·ἡδυνθείη αὐτῷ ἡ διαλογή μου, ἐγὼ δὲ εὐφρανθήσομαι ἐπὶ τῷ Κυρίῳ.

 

 

Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, Εὐλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον. Κύριε ὁ Θεός μου, ἐμεγαλύνθης σφόδρα, ἐξομολόγησιν καὶ μεγαλοπρέπειαν ἐνεδύσω ²a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort, ἀναβαλλόμενος φῶς ὡς ἱμάτιον, ἐκτείνων τὸν οὐρανὸν ὡσεὶ δέῤῥιν· ³lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. ὁ στεγάζων ἐν ὕδασι τὰ ὑπερῷα αὐτοῦ, ὁ τιθεὶς νέφη τὴν ἐπίβασιν αὐτοῦ, ὁ περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων· ⁴A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá. ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα. ⁵A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. ⁶Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. ⁷De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. ⁸A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. ⁹Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. ¹⁰Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek. ¹¹Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük. ¹²Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük. ¹³A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod. ¹⁴Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson; hogy a földből kenyeret nyerjen, ¹⁵a szívét meg borral vidíthassa hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki. ¹⁶Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. ¹⁷A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik. ¹⁸A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik. ¹⁹Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le. ²⁰Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak. ²¹Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat. ²²De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban. ²³Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig. ²⁴Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele. ὡς ἐμεγαλύνθη τὰ ἔργα σου, Κύριε· πάντα ἐν σοφίᾳ ἐποίησας, ἐπληρώθη ἡ γῆ τῆς κτίσεώς σου. ²⁵Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege. ²⁶Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél, hogy a tengerben kergetőzzék. ²⁷Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben. πάντα πρὸς σὲ προσδοκῶσι, δοῦναι τὴν τροφὴν αὐτῶν εἰς εὔκαιρον. ²⁸Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal. δόντος σου αὐτοῖς συλλέξουσιν, ἀνοίξαντός σου τὴν χεῖρα, τὰ σύμπαντα πλησθήσονται χρηστότητος. ²⁹De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket. Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek. ³⁰Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét. ³¹Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek! ³²Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek. ³³Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok. ᾄσω τῷ Κυρίῳ ἐν τῇ ζωῇ μου, ψαλῶ τῷ Θεῷ μου ἕως ὑπάρχω· ³⁴Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm. ἡδυνθείη αὐτῷ ἡ διαλογή μου, ἐγὼ δὲ εὐφρανθήσομαι ἐπὶ τῷ Κυρίῳ. ³⁵A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok. Áldjad, lelkem, az Urat! ἐκλείποιεν ἁμαρτωλοὶ ἀπὸ τῆς γῆς καὶ ἄνομοι, ὥστε μὴ ὑπάρχειν αὐτούς. εὐλόγει, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον.

https://boatswain69.blogspot.com/2023/08/ii-menjunk-innen-barataim-mi-edes.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/08/ki-az-elso-rejtely-ii-es.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/hatodik-szabaly-ne-hisztizz.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/otodik-szabaly-az-orom-barmiben-es.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/hetedik-szabaly-dolgozz-kerik-nagy.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/onmagam-megsokszorozodasa-iv-vegso.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/v-legy-turelmes-talan-mar-most-talan.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/gnosis-xiii-onismeret-vi-valasztottak.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-xiv-light-your-lamps-for-lo.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/iv-megtort-nadszalat-nem-tori-ossze.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/xv-ebed-jahwe-i-esszenusok-es-nem.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/trombita-7-feherruhas-sereg-az.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/es-en-csapdat-allitok-ele-ugyhogy.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/trombita-7-feherruhas-sereg-ii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/kulonoskeppen-az-irigyseg-kinozza-ez.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/trombita-7-feherruhas-sereg-ii_3.html 

 

https://phemios69.blogspot.com/2024/09/62-zsoltar-istenem-es-megvaltom.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/hitben-vagyunk-egyek-nem-tapasztalasban_1.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/o-crux-benedicta-winnerek-utja-hybris.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-i-nem.html

https://boatswain69.blogspot.com/2024/12/varakozasok-iii-sors-parancsol.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-kerdes-egyebkent-nem-az-hogy-mit-er.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/07/menjunk-innen-barataim-mi-edes-hazankba.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/02/atjarja-ot-feny-vi-minden-ut.html

"Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt." 

( Jel 3,5 )

ὁ νικῶν οὕτως περιβαλεῖται ἐν ἱματίοις λευκοῖς, καὶ οὐ μὴ ἐξαλείψω τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐκ τῆς βίβλου τῆς ζωῆς, καὶ ὁμολογήσω τὸ ὄνομα αὐτοῦ ἐνώπιον τοῦ πατρός μου καὶ ἐνώπιον τῶν ἀγγέλων αὐτοῦ.