135. zsoltár ( χαίρετε καὶ ἀγαλλιᾶσθε ) ~ Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! I.

 "Áldjátok az Úr nevét,

Azkik néki szolgáltok,

Magasztaljátok őtet,

Kik hív szolgái vattok,

Kik állotok házában,

És jártok tornáciban!"

( Szenci Molnár Albert )

"Úr szolgái, ti, szentesek,

             az Úr nevét, no, dicsérjétek!

Papok, Lévi-nemzetek

             és köznépek, mind kegyesek,

Kik az Úr házánál éltek,

             istenes népek!

Rendetek az és tisztetek,

             itt éjjel-nappal azért ültök,

Úr pitvarit őrzitek,

             Urat velem dicsérjétek!

Mily jó az Úr, hirdessétek,

             emlegessétek!"

( Bogáti Fazakas Miklós )

"- Semmiben sem hisznek! Az a szervük, amellyel hisznek, kipusztult." (...) " - Láttad, milyen üres a szemük? Az egyetlen dolog, amire gondolnak, hogy minél drágábban adják el magukat. Hogy jól megfizettessék lelkük minden rezdülését. Tudják, hogy "nem hiába születtek". Hogy ők "elhivatottak", hogy csak "egyszer" élnek! Hihetnek az ilyenek valamiben is?" (...) "Senki sem hisz. Nemcsak ezek ketten nem. Senki. Kit vigyek oda? Uram! A legszörnyűbb, hogy nem kell senkinek. Senkinek sem kell a szoba. És minden erőfeszítésem hiábavaló." 

( Sztalker ) 

"A jó mindig hatalmunkban áll, mégis a pokol tornácán nagy a tülekedés." 

( Tatiosz )

1. "(..) csak annak vannak kötelességei, akiknek jogai vannak. Az igazságérzet volna a lélek?"

2. "Az öneszmélet pillanata: amikor már tudja, feladata van. A feladat megtestesülése volna a lélek?"

3. "Hisz abban, hogy megválthatja a világot: hogy szeretettel, nemes érzülettel, béketűréssel száműzni a földről a szenvedést, a kínokat, a fájdalmat, a bánatot; helyette szeretetet és fényt áraszt. Ez a hit volna a lélek?"

4. "Mit kell tenni? A lélek mindenkor tudja azt. Túl mérlegelésen és érveken, túl a gondolkodáson és döntéseken, van bennünk egy rész, amely másképpen lát. Ez a tudás volna a lélek?"

5. "Ha már tudjuk, mit akarunk, már csak meg kell tennünk, amit akarunk.(...) Ez a tenni merés volna a lélek?" 

( Tatiosz )

"1. Ismerjelek meg, téged, Uram, én Ismerősöm; ismerjelek meg lelkemnek erőforrása. Mutasd meg nekem magadat én vigasztalóm; lássalak téged, szemem fénye. Jöjj, lelkivilágomnak öröme, szívemnek vigassága. Szeresselek téged, lelkemnek élete. Lépj közelebb hozzám, nagy gyönyörűségem, édességes vigasztalásom, Uram, Istenem, én életem és lelkemnek összes dicsősége.

2. Engedd, hogy megtaláljalak, szívemnek kívánsága: tartsalak fogva, lelkemnek szerelme. Karoljalak át, égi jegyesem, legnagyobb ujjongásom kívülre-belülre. Légy enyém, örökéletű boldogság: bírjalak téged szívemnek közepében, boldogságos élet, szellemi világom felülmúlhatatlan édessége.

3. Vonzódjam feléd, Uram, én bátorságom és erősségem, én menedékem és szabadítóm. Szeresselek téged, Istenem, én segítőm, bátorságom fellegvára s minden szorongattatásimban édes reménységem. Karoljalak át, téged, jót, aki nélkül semmi se jó; éldeljelek téged, ó legjobb, aki nélkül semmi se igen jó.

(...)

14. Ó világossága az értelemnek, ó világító igazság, ó valón tündöklő fény, mely megvilágosít minden e világra jövő embert! Vagyis inkább csak azt, aki ide jő, de

azt nem, aki e világot szereti, mert "aki e világot szereti, ellenségévé válik Istennek." Űzd el az értelmi világom mélységének színe fölött terjengő sötétséget, hogy lásson téged a megértés által, hogy megismerjen a fölfogás által, hogy szeressen a megismerés által.

15. Ugyanis mindenki, aki megismer téged, szeret téged, magát elfeledi; jobban szeret téged, mint önnönmagát; elhagyja magamagát, hogy fölötted örvendjen. Onnan van az, Uram, hogy nem szeretlek annyira, amennyire tartozom, mert nem eléggé ismerlek; de mivel kevéssé ismerlek, kevéssé szeretlek, s mivel kevéssé szeretlek, kevéssé örvendezem benned.

16. Ám tőled, a való igaz, benső örömtől a külső dolgok által eltávolodván, amidőn egyedül téged nélkülözlek, a külvilági dolgokban csalárd barátságokat keresek. Így történt, hogy én, szánandó, az én szívemet, melyet egyedül reád kellett volna egész Szeretettel és minden érzelemmel fordítanom, hiúságoknak adtam oda, s azért hívságossá lettem, miközben a hiúságot szerettem.

17. Biz' innen van az, Uram, hogy én benned nem örvendezem és hozzád nem ragaszkodom. Mert én a külső dolgokban, te a belsőkben; én az anyagiakban, te a lelkiekben; én a mulandókban ömlök el lelkemmel, forgolódom gondolatommal, bonyolódom össze szavammal: Te pedig, Uram; az örökkévalókban lakozol és Örökkévalóság vagy. Te az égben, én a földön; te a magasságban levőket irányítod, én a legalacsonyabbakat; te az égieket, én a földieket. És vajon mikor lesz lehetséges az ily homlokegyenest ellentétben levőknek egymással megegyezésre jutniok?"  

( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, I, 7; 10 )

 "Maga az Úr mondja: Hamarosan eljövök, és velem lesz a jutalom, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég (Jel 22,12-13)." 

( A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából (Nn. 40. 45) )

  "És Én vagyok ők, és ők Én vagyok."

( Pistis Sophia, 96. fejezet )

"Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Erre követ ragadtak, s meg akarták kövezni, de Jézus eltűnt előlük, és elhagyta a templomot." 

(  Jn 8,59 )

"Népemet bezártam szeretetembe..." 

( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 24 )

"Királyok lesztek velem az Én birodalmamban." 

( Pistis Sophia, 99. fejezet )

CXXXV. zsoltár

Χαίρετε καὶ ἀγαλλιᾶσθε.

Légy a "van" mind számára

király - s szolga

aki ismer feledje 

magát - vagy ha nem 

téged látva érezze: 

Lelke is van - így joga is e 

szép feladatra

Meg akarjuk váltani 

most e világot:

mert e rész bennünk mindent 

másként lát.

Lelketeken át 

lássanak ők is máshogy mindent:

álljanak meg 

háza csarnokaiban és 

dicsőítsék Őt.

Αἰνεῖτε τὸ ὄνομα Κυρίου, αἰνεῖτε, δοῦλοι, Κύριον, οἱ ἑστῶτες ἐν οἴκῳ Κυρίου, ἐν αὐλαῖς οἴκου Θεοῦ ἡμῶν.

  (Alleluja!)

Dicsőítsétek az Úr nevét,
ti, az Úr szolgái, dicsérjétek
és magasztaljátok őt, 

Αἰνεῖτε τὸ ὄνομα Κυρίου, αἰνεῖτε, δοῦλοι, Κύριον, 

²akik az Úr házában álltok,

Isten házának csarnokaiban.

οἱ ἑστῶτες ἐν οἴκῳ Κυρίου, ἐν αὐλαῖς οἴκου Θεοῦ ἡμῶν. 

 https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/szembeszallni-daimonionnal-pokol.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/csak-el-kell-menni-dijert.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/teljesuljon-ami-elhataroztatott.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/i-zona-alienatio-et-admiratio.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-xv-vi-you-just-do-it-every.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/otodik-szabaly-az-orom-barmiben-es.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/fonix-ii-becsvaggyal-torekszunk.html 

https://boatswain2.blogspot.com/2023/10/melyen-hegyekben-megkongatjak-templom.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxi-xxxvii-es-en.html

https://boatswain69.blogspot.com/2024/07/ma-se-sikerult-melegge-buvolnom-vilagot.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/fonix-vi-gnosztikus-irodalom-cxx.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/05/a-lelek-gyumolcsei-ii-szolgaltunk-ix.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/08/iii-viii-kituno-szeretett-jakab.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/vii13-ilyeneket-csinalsz-es-en.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lviii-xv-10.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/the-mission-of-manicheism-iv-az.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xlv-ii-xx-bocsass.html 

https://boatswain2.blogspot.com/2023/12/a-filozofia-korusa-96-es-en-vagyok-ok.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/11/56-az-atkot-szerette-jojjon-el-rea.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/01/a-filozofia-korusa-99-kiralyok-lesztek.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/01/a-filozofia-korusa-100-ne-lankadjatok.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/11/52.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/11/43-akinek-van-fule-az-hallja-nyomtal.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/12/81-latni-fogod-nagy-vilagossagkincs.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/07/rilke-vi-ha-belepsz-rajta-vendeg-vagy.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/06/kicsoda-vagy-tehat-az-ero-resze-mely.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/02/a-filozofia-korusa-129-fenysugarakka-es.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/10/melyen-hegyekben-megkongatjak-templom.html

https://boatswain2.blogspot.com/2025/01/mint-az-atleta-en-tudom-hogy-mar-puszta.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/07/rilke-vii-valami-bekito-es-messze-feny.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/05/ferfikor-erett-szemelyiseg-igy-viszel.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/07/requiem-iv-s-azt-mondod-kesz-en-hosszan.html

 

"Senki sem hisz. Nemcsak ezek ketten nem. Senki. Kit vigyek oda? Uram! A legszörnyűbb, hogy nem kell senkinek. Senkinek sem kell a szoba. És minden erőfeszítésem hiábavaló." 

( Sztalker ) 

134. zsoltár ( ἐν ταῖς νυξὶν ἐπάρατε τὰς χεῖρας ὑμῶν εἰς τὰ ἅγια ) ~ "De a gyümölcs, a lényeg és a cél: a nagy halál, amely bennünk terem.” / "Saját halálát, add, ó, én Uram!"

 

"1
Úrnak szolgái, mindnyájan
Áldjátok az Urat vígan,
Kik az ő házában éjjel
Vigyázván vattok hívséggel.
2
Fölemelvén kezeteket
Dicsérjétek Istenteket,
Szívből néki hálát adván,
Őt áldjátok minduntalan.
3
Megáldjon téged az Isten
Az Sionról kegyelmessen,
Ki teremtette az eget,
Az földet és mindeneket.

 

( Szenci Molnár Albert )

"Papok, tisztetek értsétek,
Az Urat ti dicsérjétek,
Éjjel-nappal Úr házánál,
Mert ti csak azért éltek.

Az Urat ti is áldjátok,
Köznép közül kik itt háltok,
Szent ládához kezeteket
Emelvén imádjátok.

Pokoltól az Isten óvjon,
Sionból tehozzád lásson,
Ki mennyet, földet teremté,
Tégedet, szent, az áldjon!"

 ( Bogáti Fazekas Miklós ) 

"Félve mondom ki, de úgy rémlik, századunk hetvenes évei előtt ezek az emberek újra kezdenek felbukkanni. És ez csodálatos. Ebben már szinte nem is lehetett reménykedni." 

 

 ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, Első zárka - első szerelem, 222, lábjegyzet ) 

"13. Vegyünk egy más példát. Tegyük fel, hogy valaki mindenáron vértanú szeretne lenni, s Isten így szól hozzá: 

«Vértanú leszesz». 

Ennek ő nagyon örül, s bízik benne, hogy úgy lesz a dolog; s íme, megeshetik mindennek dacára, hogy nem mint vértanú hal meg, anélkül, hogy emiatt a jövendölés veszítene igaz voltából. 

Azt mondhatná valaki, hogy ez lehetetlenség, mert hiszen ez esetben a jövendölés tényleg nem teljesedett be. Igen ám, de beteljesedhetett annak lényege, amennyiben Isten megadhatta neki a vértanúság utáni vágyat és ennek fejében annak jutalmát, úgyhogy a szeretet vértanújává lett. 

Bocsáthatott reá annyi szenvedést, hogy nehezebb volt azokat elviselni, mint egyszerre meghalni; úgyhogy az illető hosszas, fájdalmas vértanúságot szenvedett, s elnyerte annak lényegét, amit kért, s amit Isten megígért neki. 

Mert hiszen az ő vágyainak főtárgya nem az volt, hogy ilyen, vagy olyan halállal haljon meg, hanem az, hogy halálával szolgálatot tegyen az Úrnak. s hogy szeretetét irányában oly fokban mutathassa ki, amint azt a vértanúk tették. 

A kínhalál magábanvéve úgy sem ér semmit, ha nem Istenért szenvedi az ember; már pedig Ő más módon is tud arra alkalmat nyújtani, hogy valaki vele szemben kimutassa szeretetét és Őérette szenvedjen, s ennek fejében elnyerje a vértanúk jutalmát. 

Ha tehát az illető nem is hal meg mint vértanú, a lelke nagyon is meg lesz elégedve, s be fogja látni, hogy megkapta azt, ami után esengett. 

Mert az ilyenféle vágyak és más hasonlók, ha igazi szeretetből fakadnak - ha nem is teljesednek be olyan módon, amint az illető képzeli és gondolja, azért mégis csak beteljesednek, de esetleg más, sokkal tökéletesebb s Isten dicsősége szempontjából előnyösebb alakban; szóval az illető jobbat kap annál, amit kért. 

Ezért mondja Dávid: «Desiderium pauperum exaudivit Dominus». «A szegények kívánságát meghallgatta az Úr.» ( Zsolt 10,17.) 

A Példabeszédek könyvében pedig így szól az isteni Bölcsesség: «Desiderium suun justis dabitur», «Az igazak kívánsága megadatik.» ( Péld 10,17 ) 

Tudjuk azt, hogy a szentek közül sokan kívántak egyet-mást az Úristen érdekében, ami földi életük folyamán nem teljesedett be; nyugodtak lehetünk aziránt, hogy tekintettel óhajuk méltányos és szent voltára, az a másik életben teljesedett be és pedig tökéletesen. Mivel ez így van, igazat mondott volna Isten, ha földi életükben azt ígéri nekik, hogy kívánságuk teljesedni fog, még ha nem úgy következett is be.

14. Ezen és sok más módon lehetne tehát Isten szavai és látomásai igazak és bizonyosak, annak ellenére, hogy csalódunk bennök, csupán azért, mert nem vagyunk képesek felérni ésszel azokat a magas és lényeges eszméket, amelyeket Isten általuk ki akar fejezni. A legokosabb és legbiztosabb eljárás tehát, amit a lélek velük szemben követhet, az, hogy óvatosan kerülje mindezeket a természetfölötti dolgokat, s szokjék hozzá – amint mondottuk - a tiszta szellemiséghez és a hit sötétségéhez, mert ez az egyesülésnek eszköze." 

( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, XIX, 13-14, 205-207 )

"Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, úgy leszünk feltámadásában is. Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűn teste elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki így meghalt, megszabadult a bűntől. Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban." 

( Rom 6,3-11 )

 "Én is azt mondom, jó dolog élni, de ennél még jobbat kívánunk magunknak: valóban fényt, de azt az igazit." ( Jn 1,9 ) Ezek valóban jók is. Nem is azért vagyunk készek meghalni, mert gyűlöljük Isten műveit, hanem más nagyobb, számunkra fenntartott javak gazdagsága miatt vetjük meg ezeket." 

 

( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 103 )

 

"Te még nevetsz?" Ő pedig így szólt: "Ha isten akarja, igen. Keresztények vagyunk. Akik Krisztusban hisznek, azok örök boldogságban mosolyognak szüntelenül."
 

( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Pioniosz presbiter és társai vértanúsága, 105 )

"Így tűnjék le, mihelyt itt az idő, s jogot a szellem sehol el nem veszített, eképp haljon az élet teljén majd örömünk, de szép halált." 

 

( Hölderlin, A költő bátorsága, 95 )

 

"Sokat nézek a csillagokba,
Mindegyik régi ismerősöm.
Sok boldog nyaram, drága őszöm
Tündöklik vissza rám, ragyogva.
Tudják, epedve vágyom rájuk,
Sápadtan, mint a sápadtságuk.
Fényhintót küldnek majd le értem
És a menny kapujára tesznek,
Fényszögekkel fölé szögeznek,
Aki a távolokért égtem.
S odafenn címer lesz belőlem:
Szomorú szív arany mezőben." 

 

( Falu Tamás, Címer )

CXXXIV. zsoltár

"Szép halál"

 

Ha eljön az éj..., tárd ki 

karod 

Eν ταῖς νυξὶν ἐπάρατε τὰς χεῖρας ὑμῶν εἰς τὰ ἅγια.

 és 

vállalj

szép halált - de ne öreg 

fejjel. Kapukon 

túl nincs már értéke az 

áldozatnak. Csak teli 

érett kalász bír valódi értékkel.

Eὐλογήσαι σε Κύριος ἐκ Σιὼν ὁ ποιήσας τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν.

 

(Zarándokének.)

Rajta, áldjátok az Urat,
ti, az Úr szolgái mind,
akik az Úr házában álltok,
Isten házának csarnokaiban! 

Ἰδοὺ δὴ εὐλογεῖτε τὸν Κύριον, πάντες οἱ δοῦλοι Κυρίου οἱ ἑστῶτες ἐν οἴκῳ Κυρίου, ἐν αὐλαῖς οἴκου Θεοῦ ἡμῶν. 

²Tárjátok kezeteket a szentély felé,
s dicsőítsétek az Urat éjjelente! 

ἐν ταῖς νυξὶν ἐπάρατε τὰς χεῖρας ὑμῶν εἰς τὰ ἅγια καὶ εὐλογεῖτε τὸν Κύριον.  

³Áldjon meg téged Sionból az Úr,
aki az eget és a földet teremtette!

 εὐλογήσαι σε Κύριος ἐκ Σιὼν ὁ ποιήσας τὸν οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν.

 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/x-violent-ferment-vii-ime-mienk-gyermek.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-x-vertanu.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/05/sokat-nezek-csillagokba-kozeledtem.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/12/vegul-is-nem-lesz-uldozott-vertanu.html 

https://boatswain2.blogspot.com/2024/07/bunozo-kinevezett-balek-kozveszelyes.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/04/ha-valaki-kozuletek-elso-akar-lenni-az.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/02/atjarja-ot-feny-vi-sajat-halalat-add-o.html

 

Eν ταῖς νυξὶν ἐπάρατε τὰς χεῖρας ὑμῶν εἰς τὰ ἅγια.

 

133. zsoltár ( ὅτι ἐκεῖ ἐνετείλατο Κύριος τὴν εὐλογίαν, ζωὴν ἕως τοῦ αἰῶνος. ) ~ "...hogy ne botoljunk meg ebben a fajta életben." / "minden csókol" / "Mindenki maga látja, milyen csókot kap."

 "Imé, melly jó és melly nagy gyönyörűség
Az atyafiak közt az egyenesség!
Ha békével együtt laknak!"

( Szenci Molnár Albert )

"Édesb, nagyobb, jelesb de mi lehet,
Mint ahol a szép egyezség lehet,
Két atyafi ahol együtt élhet,
                          Csoda lehet."

( Bogáti Fazakas Miklós )

"Hol szeretet és egyetértés, ott az Isten.

Minket Krisztus szeretete gyűjtött egybe, Örvendezzünk és Ő benne vigadozzunk; Tiszteljük és szeressük az élő Istent, És szeressük mind egymást is, tiszta szívvel.

Hol szeretet és egyetértés, ott az Isten.

Mikor tehát egybegyűlve együtt vagyunk, Lélekben meg ne oszoljunk, jól vigyázzunk! Szűnjenek a rút viszályok, megszólások, S ott lakozzék miközöttünk Krisztus-Isten.

 Hol szeretet és egyetértés, ott az Isten.

Szentjeiddel egyesülten, Krisztus-Isten, Dicsőségben szent arcodat megláthassuk, Mérhetetlen örömödben örvendhessünk, Végnélküli szeretetben mindörökké."

Hol szeretet és egyetértés, ott az Isten."

Ubi caritas et amor, Deus ibi est.
Congregavit nos in unum Christi amor.
Exsultemus, et in ipso jucundemur.
Timeamus, et amemus Deum vivum.
Et ex corde diligamus nos sincero.
Ubi caritas et amor, Deus ibi est.
Amen.

Where charity and love are, God is there.
Love of Christ has gathered us into one.
Let us rejoice in Him and be glad.
Let us fear, and let us love the living God.
And from a sincere heart let us love one.
Where charity and love are, God is there.
Amen.

 ( Ubi Caritas et Amor, őskeresztény ének )

 "Hálát adunk Neked! Minden lélek és szív felemelkedett Hozzád, háborítatlan név, megtisztelve az 'Isten' elnevezéssel, és dicsérve az 'Atya' neve által, mivel mindenkihez és mindenhez eljön az Atyai jóság és szeretet, és minden tanítás, mely kellemes és világos, adjon nekünk tudatosságot nekünk, példabeszédet (és) ismeretet, hogy megismerjünk Téged. Örvendezünk, hiszen megvilágít a Tudásod fénye. Örvendezünk, mert megmutattad nekünk Magadat. Örvendezünk, mert mióta (a) testben vagyunk, istenivé tettél bennünket a tudásod által."

"Annak az embernek a hálaadása, aki eljut Hozzád, az egy dolog: mivel ismerünk Téged. Megismertünk Téged, szellemi fény. Az élet élete, megismertünk Téged. Minden teremtmény anyaméhe, megismertünk Téged. Anyaméh, várandós az Atya természetével, megismertünk Téged. A nemző Atya örök állandósága, ezért imádjuk a Te jóságodat. Van egy fohász, amit kérünk: legyünk megőrizve a tudásban. És egyetlen védelem az, amire vágyunk, hogy ne botoljunk meg ebben a fajta életben.

Amikor elmondták ezeket a dolgokat az imában, megölelték egymást elmentek megenni a szent ételüket, melyben nem volt vér." 

( A teljes Nag Hammadi gnosztikus könyvtár, Hálaadó imádság )

"A hegy csókolva tör égbe,

habot hab ölel, szorít, átfog;

egymást ringatva, becézve

hajlonganak a virágok;

a földet a nap sugara,

a hold a tengereket:

minden csókol... - S te soha

engemet?" 

( Shelley, A szerelem filozófiája )

 "Mindenki maga látja, milyen csókot kap." 

 ( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Julius mártír aktája, 203 )

 "Ez azt jelenti: mindenki odáig jut el, ameddig menően a Rejtélyeket kapta. Aki alantast kap, az alantas Rejtélyt örököl. 

És aki magasabb Rejtélyt kap, az a magasabb területeket örökli.   

( Pistis Sophia, 97. fejezet ) 

 

CXXXIII. zsoltár 

 

"Nézzétek, milyen kedves és jó,
ha egyetértésben élnek a testvérek! ...mert az Úr ott áldást ad: életet mindörökre."

Ἰδοὺ δὴ τί καλὸν ἢ τί τερπνόν, ἀλλ᾿ ἢ τὸ κατοικεῖν ἀδελφοὺς ἐπὶ τὸ αὐτό; ὅτι ἐκεῖ ἐνετείλατο Κύριος τὴν εὐλογίαν, ζωὴν ἕως τοῦ αἰῶνος. 

Sancta sanctis!

 

 Nem akkor vagy győztes 

ha 

mindenki szeret, 

ha 

könnyű beszélgetni 

veled..., 

csak ha 

betöltöd végzetedet.

 

Nézzetek fel..., egymásra:

 

hogy lássátok mit 

látnotok meg Kell, szegény 

nyomorultat ki

most számotokra esett 

épp el.

https://phemios69.blogspot.com/2024/08/34-zsoltar-2-igazak-ii-mennyi.html

 

"BENIT SOI LE MAIN, QUI DONS!"

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/benit-soi-le-main-qui-dons.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/csakis-isten-adhat-mi-csak-csereberelunk.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-kapu-bezarul.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/iv-benit-soi-le-main-qui-dons-iii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/iii-benit-soi-le-main-qui-dons-ii.html

https://boatswain2.blogspot.com/2025/01/benit-soi-le-main-qui-dons-segitsen.html

 https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxiii-halaado.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/sissies-iii-v-lelek-preexisztenciaja.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/fonix-ii-becsvaggyal-torekszunk.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/erzekeny-planta-kert-i-szeparany.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/tuo-tibi-judicio-est-utendum-iv-ha.html 

https://boatswain2.blogspot.com/2024/01/a-filozofia-korusa-97-aki-profetaban.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/nezzetek-fel.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2024/06/boldog-vagyok-mert-lemondtam_26.html

"Mindenki maga látja, milyen csókot kap."

132. zsoltár ( ἀνάστηθι, Κύριε, εἰς τὴν ἀνάπαυσίν σου ) ~ "A Mennyek Országa nem közeledik... Légy türelmes. Talán már most. Talán holnap, talán holnapután."

 "Mert az Siont az Úr Isten
Választá lakóhelyének,
Mondván, ez hely kell kedvemnek,
Itt lakom minden időben,
Ez helye csendességemnek.

 Én őket megelégítem,
Kenyért adok az szegénnek,
Ruhájában idvösségnek
Papjait fölöltöztetem,
Örömök lesz az híveknek.

Fölnevelem én egy szarvát
Az én szolgámnak, Dávidnak,
Kit én fölkentem magamnak,
Fölkészítöttem lámpását,
Hogy lássa világát annak.

De viszont ő ellenségét
Öltöztetem nagy szégyenben,
Midőn az koronát fején
Meglátják és dicsőségét,
Hogy megvirágzik ékessen." 

( Szenci Molnár Albert )

"Itt, Sionban választom székemet,
             kedves lakóhelyemet,
Itt nyugszom meg, itt lakom már,
             többé nem váltok helyet,
Kívántam eddig ily széket,
             megáldom annak környékét,
Megszolgáltatom jó egét,
             adok békességet,
Eltöltöm munkás népét,
             bővösítem szegényit,
Bölccsé teszem Lévi népét,
             jókká papi nemzetet.

Termővé teszem ott Dávid magvát,
             felemelem ő szarvát,
Az én Dávid-Krisztusomnak
             így teszem fel lámpását."

( Bogáti Fazakas Miklós )

"- A Seol az emberben van - figyelmeztette a halász. - Hagyj el mindent és jöjj a Mesterhez. Fordulj meg. Miért szenvedsz? Hiszen beléphetsz a Mennyek Birodalmába!" 

( Kodolányi János, Én vagyok, I, 276 ) 

"A Logosz mindenütt jelen van, ahol az ember a természet lépcsőfoka fölé emelkedik (a fejlődés minden fokán mindaz, ami erkölcsös és értelmes, nem más, mint a Logosz): de a Logosz hiteles ismerete csak a kinyilatkoztatásból nyerhető el. A Logosz a világtörvény, a tanító, vagy Krisztusban a hierurgosz ( áldozatbemutató pap ~ χειρουργός ), aki szent beavatások által bevezet a megismerésbe, s végül a tökéletesek számára ő a híd az Istennel történő egyesüléshez. A szent írásokon kívül a megismerés és a szertartásos beavatások kombinációja tette lehetővé Kelemennek, hogy érvényesülni hagyhassa az egyházi kereszténységet. Az egyházi gnosztikus mintegy a szentírás és a gyülekezeti kereszténység köteleivel rögzített léggömb segítségével emelkedik az Isteni szférákba; mindent maga mögött hagy, ami földi, történeti, szabályzatszerű és tekintélyi, sőt végül magát a Logoszt is, amikor szeretetben és megismerésben fölemelkedik, de egy kötél továbbra is az elhagyott valósághoz köti, viszont a gnosztikusok elvágják azt (ti. a gyülekezeti kereszténységhez
kapcsolódót). A felemelkedés rendezett, lépcsőzetes menetben történik (Philón), amelynek során a teljes filozófiai etika kifejezésre jut, az értelmes mértéktartástól a tudat meghaladásáig és az apatikus szeretetig. Az egyházi tradíció is kifejezésre jut; de az igazi gnosztikusnak a magasabb lépcsőfokon legyőznie az alacsonyabbat. Ha a szellemnek szárnyai nőnek, nincs többé szüksége mankókra." 

( Adolf von Harnack, Dogmatörténet, 23§, 89 )

"- Ott a maguk szobája. Oda megyünk. - Jól felverte az árát, egy karnyújtásnyira van." (...) "Egyenes úton 200 méter. De itt ilyen út nincs. Ez itt a baj... Gyerünk. Hagyjon fel ezzel a földön csúszó empirizmussal, Professzor. A csoda kívül esik minden empírián." 

 ( Sztaker )

"Philppos, Philippos, mondd meg igaz lelkedre: megismerheti az ember az Istent? - kérdezte mohón.
A Görög csodálkozott a kérdésen, elgondolkozva forgatta a botját.
- Nem értelek, atyámfia. Hiszen Isten a szívben lakik! Olyan egyszerű.
- Igen, igen, ezt tanítja a Mester - hadarta Jehuda szaporán. - De te mit gondolsz? Te, magad?
Philippos lassan az ágy szélére ült, mosolygott. Nagy homloka tiszta volt, mint egy gyermeké.
- Ezt nem gondolja, hanem tudja az ember. És nem azért tudja, mert a Mester mondta, hanem azért mondta a Mester, mert az ember ezt tudja. Ha nem így volna, nem volna ember az ember, s akkor mi volna az értelme a világnak? Azonban gyerünk. 

Előre indult a lépcső felé." ( Kodolányi, Én vagyok, I, 305 )

"Jehuda rögtön megértette, hogy nem közönséges házról beszél a Mester, hanem a titokzatos Házról, ahová a fény fiai belépnek." 

( Kodolányi János, Én vagyok, I, 339 )

"Senki sem hisz. Nemcsak ezek ketten nem. Senki. Kit vigyek oda? Uram! A legszörnyűbb, hogy nem kell senkinek. Senkinek sem kell a szoba. És minden erőfeszítésem hiábavaló." 

( Sztalker )

"- Hát akkor miért kívánja a Mester, hogy hirdessük? Miért vegyül ő is a tömegbe, miért tanítja olyasmire, amit nem érthet?

- Látod, ez is egyszerű. Az éretlen emberben is ott ég a vágy, hogy belépjen a Mennyek Országába. ( Ebben Kodolányinak nincs igaza..., de erre még visszatérünk. ) A sóvárgás, hogy a sivatagból a Városba jusson, a síkságról a Hegyre. Ezt a vágyat, ezt a sóvárgást táplálni kell. A kialudt mécsest meg kell gyújtani bennük, hogy lássanak. Reménység olajával kell megtölteni őket. Hogy miután ittak a kútból, fölüdüljenek s továbbmenjenek a keskeny ösvény s a Hegycsúcs felé. Hogy a csatornából víz áradjon rájuk s gyümölcsöt teremjenek. Hogy megismerjék a Tenger törvényét s ne kötözze őket a földé. Ezért kell hirdetni a Mennyek Országát, s ezért állsz te is a kapuba s mondod, amit mondanod kell.

- Ki fognak nevetni, csúfolnak, talán meg is vernek - aggodalmaskodott Jehuda. - És a lábam is beteg, hogy álljak a nép elé a kapuban?

Egész valója borzadozott a szörnyű feladattól.

- Az egyik sánta, a másik vak, a harmadik süket, a negyedik poklos, az ötödik gutaütött, vagy néma, mit tesz az? Te sem vagy más, mint ők." 

( Kodolányi János, Én vagyok, I, 22, 262 )

"A Mester egy kőre ült. Elébe ültek ők is, átadták magukat a csendnek, a magánynak és a fénynek. Simon és Jochanan maga alá szedte a lábszárát, Jákob kinyújtott lábbal ült. Így hallgatták mozdulatlanul a szél suhogását, lebegő fejkendőjük szárnyainak surrogását, a havas hegyormok hangtalan zizegését, az áradó fény zengését. És amint így ültek s a végtelenség káprázatába merültek, a lelkük eloldódott tőlük. A hegyek lebegtek, a völgyek eltűntek, a sziklák üveg módjára csillogtak, a hó, a jég testetlen szivárvánnyá lett, az égboltozat mozdulatlan kristálygömbbé. Úgy lebegtek az űrben, mint hópelyhek. A Mester mozdulatlanul, mosolyogva ült a sziklán. Lába porfir-kövön nyugodott, lazúroszlopok ragyogtak körülötte, a levegő megtelt finom, hangtalan zizegéssel, mint mikor esik a hó s könnyű pelyhek csókolóznak-ölelkeznek kavargó táncban. A Mester arca lassanként megváltozott. Haja-szakálla fénylett, szürkéskék szeme óriásira nőtt, egész arca sugárzott, mint a Nap. Kék köpönyege fokról fokra elvesztette színét, fehér lett, mint a hó. Egész alakja fehéren sugárzott, eltűntek mögüle a szürke sziklák, az apró kék virágok. Válla mögött vakítón ragyogott a Hermon szakadékos jégmezejének zöldje. Saruszíjai csillogtak, mint az arany, de átlátszók voltak. S a lába is áttetsző volt, a lába, mely annyi poros utat járt be szorgalmasan és buzgón, ahol szenvedés, fájdalom, csalódottság, kétségbeesés, nyomorúság uralkodik. Egész teste légiessé, ködszerűvé vált, de azért mégis ott üt a kövön, szelíden mosolygott, mindkét kezét a térdére nyugtatta, átható szeme mozdulatlanul nézett a távolba." 

( Kodolányi János, Én vagyok, I, 403 ) 

" - Hoi, Uram és Mesterem, ide-oda járunk a Kinnereth körül, és a Mennyek Országa nem közeledik.

- Te hitetlen! - kiáltotta halkan a Mester s elmosolyodott. - Hátha már benne is vagy? Csak nem látod, nem tapintod? Figyeld a csendet. Hallgasd a csend szavát. És keress, ne csüggedj, hanem várj békén. Aztán nézz körül, Iker. Lásd, porfirra épült a Ház, lạzúrkő oszlopok kéklenek körös-körül. Porfirlécsők vezetnek hozzá,  rubintból valók a falai, s a teteje színarany. Olyanok a kövei, mint a lángoló tűz, és fehér fényesség sugárzik benne, mint a Nap. Nézd minden oszlopon egy-egy lámpa ég, aranyból vannak a lámpák, aranyláncokon függenek a Menny boltozatáról. Kik gyújtották meg a lámpákat? Az Atya széke mellett állók és a Vigyázók és a Követek és a Hatalmak. Lépj be a Házba, Iker és halld a zenét. Citerák pengenek, cimbalmok zengenek, hegedűk ujjonganak körös-körül. Táncoló sereg jár körben, arcuk sugárzik és ajkuk boldogan mosolyog. Lásd meg őket, Iker. Ruhájuk piros, mint a rubint és fehér, mint a hó, selymük és bársonyuk finomabb, mint a kökörcsinek szirmai. És két folyó fakad a Ház mellett, tej folyik az egyikben, az élet itala, méz ömlik a másikban, a halál eledele. Nincs születés a Házban, mert örökké ömlik a mézfolyó. Nincs halál a Házban, mert örökké folyik a tejfolyó. Hallgasd a csendet, Iker és lépj be a Házba. A Mennyek Országa az a Ház. 

Némán ültek a Mester körül, hallgatták révült szavait. A vakító félhold úgy lebegett a világ fölött, a csillagok úgy szikráztak, mint lazúrkő oszlopokra függesztett aranylámpák. A tó kitáruló síkján úgy ragyogott a mélység, mint az óriási, visszájára fordított kristálygömb. A mozdulatlan vén fák mintha lazúrkő oszlopok lettek volna, csillogtak a Hold aranyos fényében. Vörösbarna lépcsők emelkedtek az Ég felé a túlsó parton, porfirsziklák, fénylő fátyolok lebegtek rajtuk le s föl, mint Jákób lépcsein az angyalok ruhái. Másvilági zene zengett körös-körül, ezüsthúrok pengtek, cimbalmok zengtek, sípok sikongtak, dobok doromboltak, s betöltötték a világot mámoros dicsőséggel. Simon a földre borult, tenyerébe temette arcát. Taddé-Lebbé az Égre fordította révült tekintetét, Andreas mereven ült s a Mestert nézte, de talán egészen mást látott, Jochanan a Mester vállára hajtotta fiatal fejét, szemét behunyta, önkívületben mosolygott, a Zelóta ide-oda ringatta felsőtestét, mintha harci táncot járna, Philippos hanyatt feküdt a fűben, s beleveszett a csillagokba. Nathanaél térdét felhúzva ült, fejét lelógatta, keze lecsüngött a térdéről, olyan mozdulatlan volt, mint egy halott, Jákob Andreas mellett ült, S merev arccal bámulta a füvet, Mattai szelíden mosolygott, arca sugárzott a holdfényben, mintha a Mester arcáról áradó fényt verné vissza. 

Jehuda csodálkozva figyelte őket, s maga is csodálatos borzongást és könnyűséget érzett egész testében. 

Csak Thomas ült szomorúan a Mesterrel szemközt, mint egy gyermek, aki elveszítette játékait.

- Mester - sóhajtotta, nem porfir az, hanem vörös föld és sziklák, nem lazurkő oszlopok azok, hanem fűzfák meg ciprusok... Nem lámpák égnek itt, hanem a csillagok. És a zene, a zene...Tücskök cirpelnek a fűben, fölvert madarak sikonganak, dobosgém szól valahol, ismerem...

- Hoi, Iker, Iker - dorgálta a Mester suttogó hangon, de mintha az ajka nem is mozgott volna, a szeme pedig hatalmasan ragyogott. - Hát vak vagy te és süket? Hát béna vagy, hogy nem tudsz fölhágni a lépcsőre, belépni a Házba? Hiszen csak egy lepést kellene tenned! Ne légy szomorú. Várj türelmesen. Kérj és megkapod. Zörgess, és megnyitják az ajtót. Kérj és kapsz. Higgy, és látni, hallani, tapintani fogsz.

Olyan gyöngéden szólt a szomorú tanítványához, hogy ennek kicsordult a könnye.

Jehuda ezt a pillanatot látta alkalmasnak, hogy megkérdezze a legfontosabbat:

- Mester, mondd meg, mikor jön el a Szabadító?

- Már eljött. Már itt van - felelte a Mester nyugodtan.

- Hoi, Mester! - kiáltotta az izgatott Jehuda. - Mikor találkozunk vele?

- Légy türelmes, Kerijothi férfi. Talán már most. Talán holnap, talán holnapután." 

( Kodolányi János, Én vagyok, I, 382-383 )

"Philippos, Philippos, mondd meg igaz lelkedre: megismerheti az ember az Istent? - kérdezte mohón.

A Görög csodálkozott a kérdésen, elgondolkozva forgatta a botját.

- Nem értelek, atyámfia. Hiszen Isten a szívben lakik! Olyan egyszerű.

- Igen, igen, ezt tanítja a Mester - hadarta Jehuda szaporán. - De te mit gondolsz? Te, magad?

Philippos lassan az ágy szélére ült, mosolygott. Nagy homloka tiszta volt, mint egy gyermeké.

- Ezt nem gondolja, hanem tudja az ember. És nem azért tudja, mert a Mester mondta, hanem azért mondta a Mester, mert az ember ezt tudja. Ha nem így volna, nem volna ember az ember, s akkor mi volna az értelme a világnak? Azonban gyerünk.

Előre indult a lépcső felé."

 

( Kodolányi, Én vagyok, I, 305 )

 

 

CXXXII. zsoltár

 Indulj el, Uram, nyugalmad helyére!

 

Isten a szívben lakik..., 

te vagy szentsége 

ládája: nem nyersz békét  

míg fel nem viszed 

magaddal nyugalmatok 

he(gy)lyére. 

ἀνάστηθι, Κύριε, εἰς τὴν ἀνάπαυσίν σου, σὺ καὶ ἡ κιβωτὸς τοῦ ἁγιάσματός σου·

ὅτι ἐξελέξατο Κύριος τὴν Σιών, ᾑρετίσατο αὐτὴν εἰς κατοικίαν ἑαυτῷ·  αὕτη ἡ κατάπαυσίς μου εἰς αἰῶνα αἰῶνος, ᾧδε κατοικήσω, ὅτι ᾑρετισάμην αὐτήν·
 

 

(Zarándokének.)

³„Nem lépek addig házam belsejébe,
és nem fekszem le nyugvóhelyemre,
⁴nem engedek addig álmot a szememnek
és a szempillámnak nyugalmat,
⁵amíg helyet nem találok az Úrnak,
hajlékot Jákob Erősének.”

εἰ δώσω ὕπνον τοῖς ὀφθαλμοῖς μου καὶ τοῖς βλεφάροις μου νυσταγμὸν καὶ ἀνάπαυσιν τοῖς κροτάφοις μου,  ἕως οὗ εὕρω τόπον τῷ Κυρίῳ, σκήνωμα τῷ Θεῷ Ἰακώβ.

⁸Indulj el, Uram, nyugalmad helyére,
te és hatalmad ládája. 

ἀνάστηθι, Κύριε, εἰς τὴν ἀνάπαυσίν σου, σὺ καὶ ἡ κιβωτὸς τοῦ ἁγιάσματός σου· 

 
⁹Papjaid öltözzenek igazságba,
akik hűek hozzád,
örömükben ujjongjanak!
¹⁰Szolgádnak, Dávidnak kedvéért,
ne vesd meg fölkented arcát!
¹¹Az Úr megesküdött Dávidnak
igaz esküvel és attól nem áll el:
„Testedből utódot emelek trónodra
¹²ha fiaid hűek lesznek szövetségemhez
és hűségesek a törvényhez,
amelyre tanítom őket,
akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökre.”

¹³Az Úr kiválasztotta Siont,
lakóhelyéül kiszemelte.
¹⁴„Ez nyugalmam helye örökre.
Itt fogok lakni, ezt választottam ki;

ὅτι ἐξελέξατο Κύριος τὴν Σιών, ᾑρετίσατο αὐτὴν εἰς κατοικίαν ἑαυτῷ·  αὕτη ἡ κατάπαυσίς μου εἰς αἰῶνα αἰῶνος, ᾧδε κατοικήσω, ὅτι ᾑρετισάμην αὐτήν·

¹⁵igazait megáldom, igen, megáldom,
szegényeit kenyérrel táplálom,
¹⁶papjait üdvösségbe öltöztetem,
szentjei vigadnak; igen, ujjonganak.

¹⁷Dávid hatalmát ott megerősítem,
fáklyát állítok fölkentemnek.
¹⁸Ellenségeit gyalázatba döntöm,
ám rajta koronája fénylik.”

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-xv-vi-you-just-do-it-every.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/teljesseg-vi-ezert-allasz-kapuba.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/onmagam-megsokszorozodasa-iv-vegso.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/v-legy-turelmes-talan-mar-most-talan.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/11/viii-violent-ferment-v-zona-iv-vii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/iii-final-exclusion-from-communion-with.html

https://boatswain69.blogspot.com/2024/06/az-erett-szemelyiseg-ii-niveau.html

https://boatswain69.blogspot.com/2024/06/boldog-vagyok-mert-lemondtam_17.html 

https://boatswain2.blogspot.com/2024/07/krisztus-jar-kozottunk-s-mi-nem-tudtuk.html

"Felemelem ő szarvát,
Az én Dávid-Krisztusomnak
             így teszem fel lámpását."