"Lássátok az Úrnak
Jóvoltát és kóstoljátok
Mert bizony bódogok azok,
Kik őbenne bíznak."
( Szenci Molnár Albert )
"Mennyi felszenvedni valónk van!"
( Rilke )
"Mindenki maga látja, milyen csókot kap."
( Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Szent Julius mártír aktája, 203 )
"Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba;
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása;
magány sehol; isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?
A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog;
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok;
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol... - S te soha
engemet?
( Shelley, A szerelem filozófiája )
"(...) a szokásos Shintó szertartáson vettünk részt, a nemzeti ünnepeken. Talán tízéves lehettem, amikor egy nap beleunva a babásdiba, kisétáltam házunk kertjébe, és egyedül leültem egy padocskára. Amint ott ültem, egyszerre csak úgy éreztem, hogy hatalmas fény vesz körül. Nem volt evilági fény! Vakítóan ragyogó, és mégis barátságos. Én magam, a kert fái, a házunk mögött emelkedő hegy, mind ebbe a fénybe volt burkolva. Egyszerre megértettem, hogy létezik egy csodálatos valami, ami végtelenül felülmúlja az egész világot. És megértettem, azt is, hogy ez a csodálatos Valami: végtelen szeretet."
( Nemeshegyi Péter: Isten, A kifejezhetetlen. Szolgálat 1979, 41. sz. )
Ekkor a bélpoklos magához szorította és a szemei hirtelen csillagfénnyel ragyogtak föl; hajfürtjei megnőttek, mint a napsugarak; orrlikai rózsaillatot leheltek, a tűzhely tömjént felhőzött, a hullámok daloltak. Eközben végtelen gyönyörűség, földöntúli öröm áradt el a kábult Julián lelkén; és az, aki őt ölelte, nőtt, egyre nőtt, feje és lába már a kunyhó két faláig ért. A tető eltűnt, az ég boltja kitárult, - és Julián a kéklő magasságba emelkedett, szemtől-szembe a mi Urunk Jézus Krisztussal, aki őt mennyországba vitte. Eddig tart Irgalmas Szent Julián legendája, ilyenformán olvasható szülőfalum templomában egy színes ablaküvegen.
( Claude Flaubert: Irgalmas Szent Julián legendájából )
- "– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- – Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- – Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- – Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- – Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért…"
- ( Antoine de Saint-Exupery, A kis herceg )
- "Csak egytől félek: nehogy méltatlannak bizonyuljak a rám mért szenvedésre."
- ( Dosztojevszkij )
-
XXXIV. zsoltár
γεύσασθε καὶ ἴδετε
ὅτι χρηστὸς ὁ Κύριος· μακάριος ἀνήρ, ὃς ἐλπίζει
ἐπ᾿ αὐτόν.
Igazak II.
οἱ δίκαιοι / πρᾳεῖς
Itt minden csókol: Fény a
virágot, virág
a méhet. Körülveszi:
Ízleljétek és
lássátok, milyen édes.
oltalmazza. Te engemet?

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése