"Azért az mi szívünk nem félne,
Ha az egész föld megrendőlne,
És az hegyek az tengernek
Közepibe bédőlnének.
Ha az tenger szörnyen zúgna is,
Minden víz fölzavarodnék is,
És ha az sebes szélvésszel
Az hegyek hányatnak széjjel,
Az szép folyóvíz mindazáltal
Az ő szép tiszta folyásával
Az Istennek szent városát
Megvigasztalná hajlékát."
( Szenci Molnár Albert )
"Egy ókori anekdota szerint Pheidias e szobrot Homeros Iliasának három sora alapján alkotta:
"Szól vala nagy Kronides s a szemöldökivel hunyorított
S halhatatlan fejiröl a világ felséges urának
Fürtje előre omlott, s bele megrendült az Olympos."
A hatalmas szobor, a „hét világcsoda" egyike, melyről nem egy nagy görög szellem azt hirdette,
hogy boldogtalan az az ember, aki meghal anélkül, hogy látta volna, elveszett. Olympia-környéki érmek azonban ma is elénk vetítik e szobor képét. S Pheidias egyetemes jellegű vallási érzületére, valamint az áhítatnak az idők korlátain győzedelmeskedő erejére egyaránt jellemző, hogy a Pheidias-féle Zeusban ahogy az érmeken látjuk lehetetlen a Krisztus eszményi vonásaival való hasonlóságot meg nem állapítani."
( Kallós Ede, Görög-római vallástörténet és mitológia )
XLVI. zsoltár
Ὕψιστος. I.
"menedékünk ( καταφυγὴ ) Ő - erőnk ( δύναμις )"
Ha a hegyek tengerbe
omlanak is mi
nem félünk: támaszunk ( βοηθὸς ) és
menedékünk ( καταφυγὴ ) Ő -
erőnk ( δύναμις ): mint a sas lecsap
reggeltől reggelig ( τὸ πρὸς πρωΐ πρωΐ. ) lebeg felettünk.
 |
"menedékünk ( καταφυγὴ ) Ő - erőnk ( δύναμις )" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése