1
Tehozzád kiáltok, Úr Isten,
Siess énhozzám, ne késsél,
Mert téged óhajtlak szívvel,
Azért hallgass meg kegyelmessen.
2
Könyörgésem elődbe menjen,
Mint jó illat füstölgése,
Kezeim fölemelése
Estveli áldozatul legyen.
3
Őrizettel tartsd meg én szájam,
Azmelly gondot tartson arra,
Závort szerezz ajakimra,
Hogy tőlök ne legyen nyavalyám.
10
Az tőrtől, kit nékem vetöttek,
És hálójoktúl őrizz meg,
Az hamis népektűl ments meg,
Azkik vesztemre igyekeznek.
11
Ejtsd őket önnen hálójokban,
Kit ők másnak készétettek,
Hogy én veszél nélkül legyek,
Mellettök elmehessek bátran."
( Szenci Molnár Albert )
"Istenem, ne hagyj, siess énmellém, halld meg beszédemet,
Mert nincs reményem, kire kiáltsak, tartsd ide füledet,
Vedd jól eszedbe nagy keservemből nyújtott beszédemet!
Nem gyújthatom most idegen földön szép áldozatimat,
Gyújtott szag gyanánt vedd azért tőlem én imádságomat,
Esti áldozat helyett vedd tisztán felemelt karomat!
Nyelvemet tartsd meg, vess olyan zabolát, Uram, ajakimra,
Nyelvem ne botljék, olyat ne ejtsen, ki legyen káromra,
Kivel bántsalak, kivel pottyantsak valamit királyra.
Szegény lelkemet még most ne vedd ki, ne hagyj tőrbe esnem,
E nekem vetett lator kelepcén vígy békével engem,
Essenek latrok önnön tőrükbe, mikor én ellépem."
( Bogáti Fazakas Miklós )
CXLI. zsoltár
Μόνας εἰμὶ ἐγὼ. II.
Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje,
kitárt kezem legyen esti áldozat!
*
A daimon őrzi szánk
és szívünk: rajta
méltatlan nem jöhet ki
θοῦ, Κύριε, φυλακὴν
τῷ στόματί μου καὶ θύραν περιοχῆς περὶ τὰ χείλη
μου.
nem fog meg háló
minket -
φύλαξόν με ἀπὸ παγίδος, ἧς συνεστήσαντό μοι, καὶ ἀπὸ σκανδάλων τῶν ἐργαζομένων τὴν ἀνομίαν.
de utunk halad
velünk tovább.
πεσοῦνται ἐν ἀμφιβλήστρῳ
αὐτῶν οἱ ἁμαρτωλοί· κατὰ μόνας εἰμὶ
ἐγὼ ἕως ἂν παρέλθω.
*
Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje,
kitárt kezem legyen esti áldozat!
Κατευθυνθήτω ἡ προσευχή μου ὡς θυμίαμα ἐνώπιόν σου, ἔπαρσις τῶν χειρῶν μου θυσία ἑσπερινή.
Uram, hozzád kiáltok, siess segítségemre,
halld meg szavamat, amikor hívlak!
Κύριε, ἐκέκραξα πρὸς σέ, εἰσάκουσόν μου· πρόσχες τῇ φωνῇ τῆς δεήσεώς μου ἐν τῷ κεκραγέναι με πρὸς σέ.
2Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje,
kitárt kezem legyen esti áldozat!
κατευθυνθήτω ἡ προσευχή μου ὡς θυμίαμα ἐνώπιόν σου, ἔπαρσις τῶν χειρῶν μου θυσία ἑσπερινή.
3Állíts, Uram, őrséget szám elé,
és védelmet ajkam kapujához!
θοῦ, Κύριε, φυλακὴν τῷ στόματί μου καὶ θύραν περιοχῆς περὶ τὰ χείλη μου.
4Ne engedd,
hogy szívem a rosszra hajoljon,
és aljas gonoszságot kövessek el!
A gonosztevőknek dús ételéből
enni nem akarok.
μὴ ἐκκλίνῃς τὴν καρδίαν μου εἰς λόγους πονηρίας τοῦ προφασίζεσθαι προφάσεις ἐν ἁμαρτίαις σὺν ἀνθρώποις ἐργαζομένοις τὴν ἀνομίαν, καὶ οὐ μὴ συνδυάσω μετὰ τῶν ἐκλεκτῶν αὐτῶν.
5Ha megüt is az igaz, csak jóságból dorgál.
De az istentelen olaja
soha ne díszítse fejem.
Gonoszságuknak imámat szegezem szembe.
παιδεύσει με δίκαιος ἐν ἐλέει καὶ ἐλέγξει με, ἔλαιον δὲ ἁμαρτωλοῦ μὴ λιπανάτω τὴν κεφαλήν μου· ὅτι ἔτι καὶ ἡ προσευχή μου ἐν ταῖς εὐδοκίαις αὐτῶν·
6Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek,
meglátják majd,
mily szelídek voltak szavaim:
κατεπόθησαν ἐχόμενα πέτρας οἱ κριταὶ αὐτῶν· ἀκούσονται τὰ ῥήματά μου ὅτι ἡδύνθησαν.
7„Ahogy a malomkő széttörve fekszik
a földön,
úgy szórták csontjukat az alvilág torkába.”
ὡσεὶ πάχος γῆς
ἐῤῥάγη ἐπὶ τῆς γῆς, διεσκορπίσθη τὰ
ὀστᾶ αὐτῶν παρὰ τὸν ᾅδην.
8Uram, Istenem, rád emelem szemem,
hozzád menekülök,
ne engedd elveszni a lelkem!
ὅτι πρὸς σέ,
Κύριε, Κύριε, οἱ ὀφθαλμοί μου· ἐπὶ σοὶ ἤλπισα,
μὴ ἀντανέλῃς τὴν ψυχήν μου.
9Ments meg a huroktól, mit nekem vetettek,
és a gonoszok csapdájától!
φύλαξόν με ἀπὸ
παγίδος, ἧς συνεστήσαντό μοι, καὶ ἀπὸ σκανδάλων τῶν
ἐργαζομένων τὴν ἀνομίαν.
10A gonoszokat fogja meg a saját hálójuk,
én meg megyek tovább a magam útján.
πεσοῦνται ἐν ἀμφιβλήστρῳ αὐτῶν οἱ ἁμαρτωλοί· κατὰ μόνας εἰμὶ ἐγὼ ἕως ἂν παρέλθω.
 |
Imám szálljon feléd, mint a tömjén füstje, Κατευθυνθήτω ἡ προσευχή μου ὡς θυμίαμα ἐνώπιόν σου, ἔπαρσις τῶν χειρῶν μου θυσία ἑσπερινή. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése