139. zsoltár ( "vassínek" - ἔγνως με ) ~ πάσας τὰς ὁδούς μου προεῖδες / Te irányítod minden utaimat. ~ θηκας ἐπ᾿ ἐμὲ τὴν χεῖρά σου. / Rám tetted a kezed.

"1

Uram, te megvizsgálsz engem,

Megesmersz mindent énbennem,

Vagy állok, ülök vagy megyek,

Mind tudod, azmit mívelek,

Valamit gondolok szívemben,

Te azt mind jól érted messzünnen.

2

Vagy járok-kelek, vagy fekszem,

Te mindenütt vagy környűlem,

Jól látod minden utamat,

Érted minden dolgaimat,

Egy szó sem jő az én nyelvemre,

Kit előbb nem tudtál volna te.

3

Köröskörnyül rajtam minden

Tőled vagyon teremtetvén,

Reám bocsátod kezedet.

Föllyülmúlja értelmemet,

Bölcsességedet nem foghatom,

Dolgaidon csak álmélkodom.

4

Lelked előtt hová mennék,

Holott elröjtve lehetnék?

Előtted hová szaladjak?

Égbe menjek? ott talállak,

Ha ágyamat vetném pokolban:

Ott látnálak téged legottan.

5

Ha az hajnal szárnyát venném,

És az égre emelkedném,

És elröpülnék nagy messze,

Az külső tenger szélire,

Ott is meglölnél, Uram, engem,

Kezedet el nem kerőlhetném.

6

Mondék, talám setétséggel

Bétakaródzhatom éjjel,

Az sem lenne használatos,

Mert még az éj is világos,

Ki környülem annyira fénlik,

Hogy nékem fényes napnak látszik.

7

Te alkottad veséimet,

Midőn formálál engemet,

Az én anyámnak méhében,

Bétakarítottál szépen,

Azért áldlak minden időben,

Hogy teremtettél csudaképpen.

8

Dolgaid csudálatossok,

Kiket ha én meggondolok,

Meg kell azt nékem vallanom,

Tudtodra volt minden csontom,

Midőn engemet csudaképpen

Az föld alá dugtál röjtekben.

9

Nálad esméretes voltam

Előbb, hogynem formáltattam,

Hogy még nem voltam, esmertél,

Én tagaimra szemléltél,

Kik könyvedben voltak fölírván,

Midőn még nem voltak formálván.

10

Melly drágák az te tanácsid,

Ha megnézem gondolatid,

Számtalan soknak találom,

Ha kimondani akarom.

Többnek lelem én az fövennél,

Melly sok az tengerparton széllel.

11

Én elmélkedem azokról,

Ha fölserkenek álmomból,

Vajha egykor ezt mívelnéd,

Az hitleneket megölnéd?

És mind, azkik vért szomjúhoznak,

Éntőlem messze távoznának!

12

Azokról szólok, Úr Isten,

Kik téged gyaláznak szörnyen,

Nagy ellenségid tenéked

És föltámadnak ellened,

Nemde nem gyűlölöm-é őket,

Azkik boszontják fölségedet?

13

Gyűlölöm őket szívemben

Seregekvel egyetemben,

Mint szinte ellenségimet,

Vizsgáld meg, Uram, szívemet,

Próbálj meg engemet, és lássad,

Szívemnek mivoltát hogy tudjad.

14

Vizsgálj meg és próbálj jól meg,

Szívemet valóban nézd meg,

És lásd meg, minemű vagyok,

Ha gonosz ösvényen járok,

És ha ollyannak találsz engem

Mint egyebekkel, úgy tégy vélem."

( Szenci Molnár Albert )

"Isten, tudod minden dolgomat,

Én tanácsomat, egész gyomromat,

Ültöm és keltem, mozdulásomat,

Jól tudod s látod én gondolatomat.

Gondolatimat jártom-keltemben

Jól érted s nézed, és feküdtömben,

Körülem forgasz teljes éltemben,

Te mind általlátsz elmélkedésemben.

Az én nyelvemnek minden tanácsát

Hallod, akármely aprólék szavát,

Mert te formálád elém utamat,

Mind homlokomat, mind pedig hátamat.

Szent kezed fogott akkor is hozzám,

Anyám méhében hogy fogantatám,

Bölcs mesterséged ebben csodáltam,

Hogy szívem látod, abból is én tudtam.

Végére annak mégsem mehettem,

Annak értését nehéznek véltem,

Egy kicsiny vérből hogy ezzé lettem,

De miként lettem, elmémmel nem értém.

Azért előled hová mehetnék?

Kit te nem tudnál, mit művelhetnék?

Ahol nem volnál, hová bújhatnék?

Ahol nem látnál, hová rejtőzhetnék?

Gondolnám, menjek mennybe, de ott vagy,

Ha föld gyomrába búvom, ott is vagy,

Bár vegyek ottan két sebes szárnyat,

Hogy napkeletről nap-esetre fogjak.

Jól látsz oda is, ott is megtalálsz,

Oly hosszú kezed, hogy ott is megkapsz,

Jól sem mondanám: sötétben nem látsz,

Mert éjjel is te, mint egy délben, úgy látsz.

Olyan a sötét, mint a nap neked,

Az éji sötét fénylik előtted,

Éj és napvilág nincsen teneked,

Csak emberekért azokat rendelted.

Kezedben szívem, minden értelmem,

Mert te teremtéd nekem mindenem,

Mert te alkottad anyámnál testem,

Vékony burokban hogy gyengén eredtem.

Úri, nagy műved abban dicsérem,

Mely csodán, bölcsen ott én készültem,

Anyám méhében általad éltem,

Ennek bölcs módját noha mind nem értem.

Rajtam tanultam bölcsességedet,

Vallom, csodálom te bölcs művedet,

Ha nem értem is bölcsességedet,

De nem tagadom te titkos művedet.

Az én tagimban oly kicsiny nincsen,

Kit te nem láttál a titkos helyen,

Mint föld gyomrában, anyámban gyengén

Mikor készülnék mondhatatlan bölcsen.

Mikor képtelen először ötlém,

Már tudál akkor, hogy csak kezdetém,

Már minden tagom, inam és erem,

Ki azután nőtt, nálad vala szintén.

Nálad mind számban még akkor vala,

Mint ami elmúlt, lajstromban vala,

Színem, mozgásom már tudván vala,

Hány nap mit nőnék, előbb tudod vala.

Amily keveset ebben én értek,

Dolgid végére mert nem érhetek,

Teremtésedben nagy mélyet nézek,

Elmém elfárad, abba hogy tekintek.

Könnyebb számlálnom tenger fövényét,

Hogynem művednek mély bölcsességét,

Aludtomban is azon fejemet,

Úgy mint ébren én fárasztom elmémet.

Sőt, majd úgy tetszik, úgy elmélkedem,

Mintha fenn volnék, ha lefeküdtem,

Hogy felserkenek, neved említem,

Természetedről ismét elmélkedem.

Azért ha tudod természetemet,

Minthogy formálád te mindenemet,

Tudod, ha törtem a király fejét,

És ha kívántam az ő tisztességét.

Uram, hát mikor veszted ezeket,

Kik nagy hamisan törik fejemet,

Mikor veszed el főmről ezeket,

Akik mindennap keresik véremet?

Lásd, mind utálnak, Uram, tégedet,

Semminek tartják tisztességedet,

Csúfolják, szólják jámbor szentidet,

Értetlen veszik szájukra nevedet.

Nem szerethetem, Uram, azokat,

Nem kell, s nem veszem barátságukat,

Akik utálják méltóságodat,

Hogy reád vannak, az marja gyomromat.

Az ellenségem, ki gyűlöl téged,

Holtig gyűlölöm az olyant érted,

Keresd, hányd-vesd meg, szívem, és értsed,

Ha okom nem jó, szerencsém ne engedd!

Kifordíts ugyan bátor engemet,

Igaznál nem lelsz bennem egyebet,

Saulhoz s hozzád egy tökéletet,

Ha hibát teszek, vidd útra lelkemet!"

( Bogáti Fazakas Miklós )

„A kitűzött célomhoz vivő úton vassínek vannak lefektetve!” 

( Herman Melville )

"Tudod hogy érted történnek mindenek - mit busulsz?

A csillagok örök forgása néked forog

és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog

a te bünös lelkedért." 

( Babits Mihály: Zsoltár férfihangra )

"Az élet tele van csodákkal. Csak éppen már ki vannak fizetve és már mindegyikük valaki másé." 

( Robert Musil: Kis életutazás )

"Kancáim, melyek elvisznek, hova vágy csak elérhet

vittek, amint nekivágtak, előre a nagyhírű úton:

 "Úrnőnkén, aki mindenen át vezetője a bölcsnek." 

( Parmenidész, Tankölteményének bevezetője, Görög költők antológiája, 194, ford. Marticskó József ) 

"Művész csak az lehet, akinek saját vallása, a végtelenről alkotott önálló nézete van."

( Friedrich Schlegel, Eszmék, 13, 492 )

"Azon a napon – mondja a Seregek Ura – foglak, (...), és olyanná teszlek, mint a pecsétgyűrű. Mert téged választottalak ki – mondja a Seregek Ura." ( Ag 2,23 )

"Ergo claudamus arcam. Bezárjuk a bárkát, mert mindenkit hívunk, de senki sem hivatkozhat arra, hogy nem szóltunk neki. Inclusit eum Dominus de foris." ( 1Móz 7,16 ) 

( Savonarola, Prédikációk Aggeus prófétáról, , VI. prédikáció, 66 )

"Mondd, hogy eljött a feltámadás!" 

( Herman Melville, Moby Dick, 103 )

"Vocatus atque non vocatus Deus aderit" 

( "Hívva vagy hívatlanul, Isten jelen lesz." )

( C. G. Jung )

CXXXIX. zsoltár

ἔγνως με

Isten jelen lesz.

hívatlanul vagy hívva:

benned és veled.

(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)

"Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,

Κύριε, ἐδοκίμασάς με, καὶ ἔγνως με·

²tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat látod messziről,

 σὺ ἔγνως τὴν καθέδραν μου καὶ τὴν ἔγερσίν μου, σὺ συνῆκας τοὺς διαλογισμούς μου ἀπὸ μακρόθεν·

³látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted.

τὴν τρίβον μου καὶ τὴν σχοῖνόν μου ἐξιχνίασας καὶ πάσας τὰς ὁδούς μου προεῖδες,

⁴A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.

 ὅτι οὐκ ἔστι δόλος ἐν γλώσσῃ μου.

⁵Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.

ἰδού, Κύριε, σὺ ἔγνως πάντα, τὰ ἔσχατα καὶ τὰ ἀρχαῖα· σὺ ἔπλασάς με καὶ ἔθηκας ἐπ᾿ ἐμὲ τὴν χεῖρά σου.

⁶Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.

ἐθαυμαστώθη ἡ γνῶσίς σου ἐξ ἐμοῦ· ἐκραταιώθη, οὐ μὴ δύνωμαι πρὸς αὐτήν.

⁷Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?

ποῦ πορευθῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός σου καὶ ἀπὸ τοῦ προσώπου σου ποῦ φύγω;

⁸Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.

ἐὰν ἀναβῶ εἰς τὸν οὐρανόν, σὺ ἐκεῖ εἶ, ἐὰν καταβῶ εἰς τὸν ᾅδην, πάρει·

⁹Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,

ἐὰν ἀναλάβοιμι τὰς πτέρυγάς μου κατ᾿ ὄρθρον καὶ κατασκηνώσω εἰς τὰ ἔσχατα τῆς θαλάσσης,

¹⁰ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.

καὶ γὰρ ἐκεῖ ἡ χείρ σου ὁδηγήσει με, καὶ καθέξει με ἡ δεξιά σου.

¹¹Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:

καὶ εἶπα· ἄρα σκότος καταπατήσει με, καὶ νὺξ φωτισμὸς ἐν τῇ τρυφῇ μου·

¹²neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.

ὅτι σκότος οὐ σκοτισθήσεται ἀπὸ σοῦ, καὶ νὺξ ὡς ἡμέρα φωτισθήσεται· ὡς τὸ σκότος αὐτῆς, οὕτως καὶ τὸ φῶς αὐτῆς.

¹³Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.

ὅτι σὺ ἐκτήσω τοὺς νεφρούς μου, Κύριε, ἀντελάβου μου ἐκ γαστρὸς μητρός μου.

¹⁴Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved.
Lelkem ismered a legmélyéig,

ἐξομολογήσομαί σοι, ὅτι φοβερῶς ἐθαυμαστώθης· θαυμάσια τὰ ἔργα σου, καὶ ἡ ψυχή μου γινώσκει σφόδρα.

¹⁵létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem,

οὐκ ἐκρύβη τὸ ὀστοῦν μου ἀπὸ σοῦ, ὃ ἐποίησας ἐν κρυφῇ, καὶ ἡ ὑπόστασίς μου ἐν τοῖς κατωτάτοις τῆς γῆς·

¹⁶szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat,
mielőtt még egy is megjelent belőlük.

τὸ ἀκατέργαστόν μου εἶδον οἱ ὀφθαλμοί σου, καὶ ἐπὶ τὸ βιβλίον σου πάντες γραφήσονται· ἡμέρας πλασθήσονται καὶ οὐθεὶς ἐν αὐτοῖς.

¹⁷Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!

ἐμοὶ δὲ λίαν ἐτιμήθησαν οἱ φίλοι σου, ὁ Θεός, λίαν ἐκραταιώθησαν αἱ ἀρχαὶ αὐτῶν·

¹⁸Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem, s ha végére érnék, az csak kezdet volna.

ἐξαριθμήσομαι αὐτούς, καὶ ὑπὲρ ἄμμον πληθυνθήσονται· ἐξηγέρθην καὶ ἔτι εἰμὶ μετὰ σοῦ.

¹⁹Ó, Uram, bárcsak lesújtanál a gonoszokra, bárcsak távoznának a vérszopók.

ἐὰν ἀποκτείνῃς ἁμαρτωλούς, ὁ Θεός, ἄνδρες αἱμάτων, ἐκκλίνατε ἀπ᾿ ἐμοῦ,

²⁰Álnok módon beszélnek rólad, s gondolataidat őrültségnek veszik.

ὅτι ἐρισταί ἐστε εἰς διαλογισμούς· λήψονται εἰς ματαιότητα τὰς πόλεις σου.

²¹Ne gyűlöljem, Uram, aki téged gyűlöl? Ne irtózzam azoktól, akik ellened lázadnak?

οὐχὶ τοὺς μισοῦντάς σε, Κύριε, ἐμίσησα καὶ ἐπὶ τοὺς ἐχθρούς σου ἐξετηκόμην;

²²Igen, égő gyűlölettel fordulok feléjük, nekem magamnak is elleneim lettek.

τέλειον μῖσος ἐμίσουν αὐτούς, εἰς ἐχθροὺς ἐγένοντό μοι.

²³Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet, tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!

δοκίμασόν με, ὁ Θεός, καὶ γνῶθι τὴν καρδίαν μου, ἔτασόν με καὶ γνῶθι τὰς τρίβους μου.

²⁴Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján, és vezess el az örök útra!"

καὶ ἴδε εἰ ὁδὸς ἀνομίας ἐν ἐμοί, καὶ ὁδήγησόν με ἐν ὁδῷ αἰωνίᾳ.

https://boatswain69.blogspot.com/2022/11/edes-ritmussal-vigan-szall-lelek.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/08/natura-mirante-viii-numinozum-ii-istent.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lxxii-xxviii-23.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/xvii-ebed-jahwe-ii-megvaltas-uj-kezdet.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/06/a-megvaltas-uj-kezdet-x-eikon-avatarok.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-civ-lxiii-daimon-7.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/csak-el-kell-menni-dijert.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/trombita-7-feherruhas-sereg-az.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/pecsetgyuru-ii-bezarom-barkat-metanoia.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/mondd-hogy-eljott-feltamadas-kovess.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/gnosis-x-iii-onismeret-iii-szienai.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/csak-az-orultek-gondolkodnak-szabadon.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/o-crux-benedicta-winnerek-utja-ii_23.html

"Mondd, hogy eljött a feltámadás!"