111. zsoltár ~ Ὁ λύχνος τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός. / Pater noster / Πάτερ ἡμῶν

 

" 1
Hálát adok, Uram, néked,
Teljes szívből áldlak téged,
Az híveknek ő seregiben
Megvallom dicsőségedet,
Hirdetem dicséretedet
Életemnek minden rendiben.
2
Nagyok az Úrnak csudái,
És azki azt megtekénti,
Örvendez annak az ő szíve,
Az ő dicső méltósága
És az ő szent igazsága
Megmarad örökkön örökké.
3
Csuda dolgait az Isten
Szerzette emlékezetben,
Kegyes és irgalmas kedvéből,
Ételt ád azoknak bőven,
Azkik őtet félik híven,
Megemlékezik kötéséről.
4
Népével nagy csudákat tett,
Hogy az pogányok örökét
Kezekben adá őnékiek:
Merő hívség és tisztaság
És állhatatos igazság
Minden dolga az ő kezének.
5
Minden ő parancsolatja
Igaz minden ő hagyása,
Kiben semmi változás nincsen,
Az ő népét ő megmenté,
És ővélek kötést szerze,
Ki megmarad minden időben.
6
Szent és dicső az ő neve,
És az Úrnak ő félelme
Az jó bölcseségnek kezdeti,
Ki megtartja ő törvényét,
És megőrzi szent igéjét,
Annak megmarad dicséreti."

( Szenci Molnár Albert )

"Jó dolog az Istent félni,

   fő és nagy bölcsesség ezt tisztelni,

 Eszük vagyon, kik abban járnak,

    hírük fog megmaradni.

Ünnepen Istent így áldá
     a szent nép, és egymást így tanítá,
Száztizenegy szép énekében
           zsidó nemzet ezt mondja."

( Bogáti fazakas Miklós )

 

 

CXI. zsoltár

Ὁ λύχνος τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός.

 

 Neve Szent és félelmes.

ἅγιον καὶ φοβερὸν τὸ ὄνομα αὐτοῦ. 

Πάτερ ἡμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς · ἁγιασθήτω τὸ ὄνομά σου,

Pater noster, qui es in caelis, sanctificetur nomen tuum, 

Szövetségéről 

mindig megemlékezik.

μνησθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα διαθήκης αὐτοῦ.

ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου,

adveniat regnum tuum, fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.

Hűség - igazság,  

s

a

parancs változatlan.

ἔργα χειρῶν αὐτοῦ ἀλήθεια καὶ κρίσις· πισταὶ πᾶσαι αἱ ἐντολαὶ αὐτοῦ,

γενηθήτω τὸ θέλημά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς

fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra. 

Ételt éhezőknek ad...

τροφὴν ἔδωκε τοῖς φοβουμένοις αὐτόν,

τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δὸς ἡμῖν σήμερον

Panem nostrum quotidianum da nobis hodie. 

- ígért megváltást:

λύτρωσιν ἀπέστειλε τῷ λαῷ αὐτοῦ,

καὶ ἄφες ἡμῖν τὰ ὀφειλήματα ἡμῶν, ὡς καὶ ἡμεῖς ἀφήκαμεν τοῖς ὀφειλέταις ἡμῶν · καὶ μὴ εἰσενέγκῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν, ἀλλὰ ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. 

Et dimitte nobis debita nostra, Et dimitte nobis debita nostra,

okosságot - bölcsességet.

ἀρχὴ σοφίας φόβος Κυρίου, σύνεσις δὲ ἀγαθὴ πᾶσι τοῖς ποιοῦσιν αὐτήν. ἡ αἴνεσις αὐτοῦ μένει εἰς τὸν αἰῶνα τοῦ αἰῶνος.

ἐὰν γὰρ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις τὰ παραπτώματα αὐτῶν, ἀφήσει καὶ ὑμῖν ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος · ἐὰν δὲ μὴ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις, οὐδὲ ὁ πατὴρ ὑμῶν ἀφήσει τὰ παραπτώματα ὑμῶν.  

et ne nos inducas in tentationem, sed libera nos a malo. Amen. 

 

Pater noster, qui es in caelis,
sanctificetur nomen tuum,
adveniat regnum tuum,
fiat voluntas tua sicut in caelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodie.
Et dimitte nobis debita nostra,
sicut et nos dimittimus debitoribus nostris,
et ne nos inducas in tentationem,
sed libera nos a malo. Amen.  

 

Οὕτως οὖν προσεύχεσθε ὑμεῖς · Πάτερ ἡμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς · ἁγιασθήτω τὸ ὄνομά σου, ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου, γενηθήτω τὸ θέλημά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς ·τὸν ἄρτον ἡμῶν τὸν ἐπιούσιον δὸς ἡμῖν σήμερον ·καὶ ἄφες ἡμῖν τὰ ὀφειλήματα ἡμῶν, ὡς καὶ ἡμεῖς ἀφήκαμεν τοῖς ὀφειλέταις ἡμῶν · καὶ μὴ εἰσενέγκῃς ἡμᾶς εἰς πειρασμόν, ἀλλὰ ῥῦσαι ἡμᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. ἐὰν γὰρ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις τὰ παραπτώματα αὐτῶν, ἀφήσει καὶ ὑμῖν ὁ πατὴρ ὑμῶν ὁ οὐράνιος · ἐὰν δὲ μὴ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις, οὐδὲ ὁ πατὴρ ὑμῶν ἀφήσει τὰ παραπτώματα ὑμῶν.

Ὅταν δὲ νηστεύητε, μὴ γίνεσθε ὡς οἱ ὑποκριταὶ σκυθρωποί, ἀφανίζουσιν γὰρ τὰ πρόσωπα αὐτῶν ὅπως φανῶσιν τοῖς ἀνθρώποις νηστεύοντες · ἀμὴν λέγω ὑμῖν, ἀπέχουσιν τὸν μισθὸν αὐτῶν. σὺ δὲ νηστεύων ἄλειψαί σου τὴν κεφαλὴν καὶ τὸ πρόσωπόν σου νίψαι, ὅπως μὴ φανῇς τοῖς ἀνθρώποις νηστεύων ἀλλὰ τῷ πατρί σου τῷ ἐν τῷ κρυφαίῳ · καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυφαίῳ ἀποδώσει σοι.

Μὴ θησαυρίζετε ὑμῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει, καὶ ὅπου κλέπται διορύσσουσιν καὶ κλέπτουσιν ·θησαυρίζετε δὲ ὑμῖν θησαυροὺς ἐν οὐρανῷ, ὅπου οὔτε σὴς οὔτε βρῶσις ἀφανίζει, καὶ ὅπου κλέπται οὐ διορύσσουσιν οὐδὲ κλέπτουσιν · ὅπου γάρ ἐστιν ὁ θησαυρός σου, ἐκεῖ ἔσται καὶ ἡ καρδία σου. Ὁ λύχνος τοῦ σώματός ἐστιν ὁ ὀφθαλμός. ἐὰν οὖν ᾖ ὁ ὀφθαλμός σου ἁπλοῦς, ὅλον τὸ σῶμά σου φωτεινὸν ἔσται · ἐὰν δὲ ὁ ὀφθαλμός σου πονηρὸς ᾖ, ὅλον τὸ σῶμά σου σκοτεινὸν ἔσται. εἰ οὖν τὸ φῶς τὸ ἐν σοὶ σκότος ἐστίν, τὸ σκότος πόσον. 

 

( Mt 6,9-23 )