"Egy év után vonok versre papírt elébem.
Költeni - mit lehet?
Visszanéz a betű rám, fekete a fehéren:
mi lesz -, végrendelet?
Különös testamentum! Magamnak is titok még,
hogy kikre mit hagyok:
hogy végső vallomásként szivemből mi iródnék,
ha "ihletet" kapok.
Jó volt-e, rossz-e élni? Hol ezt, hol azt sugallja
a perc, mely épp repül
s a vén száj változóbban, akár a kisded ajka
fintorul és derül,
aszerint, hogy viharba suhan-e ama Sajka,
vagy napfénybe kerül.
Ura vagyok-e még szavaimnak? Beszélek,
fülelve, hogy konok
szivem vall-e még hiven? Vagy - kín közt - már a Végzet
megtört foglya locsog?
Kik jöttök, évek, - évek? ne csigázva, oh pribékek,
csínján vallassatok.
Úgy igaz: nincs, hogy ennyi - s ilyen! - utak után ne
tudja titkát a vén:
miért is nem terül le, sőt lépdel még tovább? Te
beszéld ki, költemény!"
( Illyés Gyula, Kik jöttök, évek - évek?... )
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/a-rossz-lovesnek-is-megvan-az-ertelme.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/teljesseg-iv-revive-pro-nobis.html
https://boatswain69.blogspot.com/2024/06/neha-zsenialisak-vagyunk-azt-hiszem-jo.html

"Heigh, my hearts! cheerly, cheerly, my hearts! yare, yare! Take in the topsail. Tend to the
master's whistle. Blow, till thou burst thy wind,
if room enough!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése