40. zsoltár ( 2. ) ~ "Aki sziklára építette a házát." / Οστις ᾠκοδόμησεν αὐτοῦ τὴν οἰκίαν ⸃ ἐπὶ τὴν πέτραν.

"Várván vártam az fölséges Urat,
És imé hozzám fordula,
Kegyelmessen meghallgata,
És megmutatá rajtam jóvoltát.
Kivőn az mély veremből,
És az sáros förtőből,
És én lábaimat
Szép egyenes kőre
El-fölhelyheztette,
Vezérlvén utamat."

( Szenci Molnár Albert )

 

²²Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. Καὶ εὐθέως ἠνάγκασεν τοὺς μαθητὰς ἐμβῆναι εἰς πλοῖον καὶ προάγειν αὐτὸν εἰς τὸ πέραν, ἕως οὗ ἀπολύσῃ τοὺς ὄχλους ²³Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában. καὶ ἀπολύσας τοὺς ὄχλους ἀνέβη εἰς τὸ ὄρος κατ’ ἰδίαν προσεύξασθαι. ὀψίας δὲ γενομένης μόνος ἦν ἐκεῖ. ²⁴A bárka már jó pár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. τὸ δὲ πλοῖον ἤδη σταδίους πολλοὺς ἀπὸ τῆς γῆς ἀπεῖχεν, βασανιζόμενον ὑπὸ τῶν κυμάτων, ἦν γὰρ ἐναντίος ὁ ἄνεμος. ²⁵Éjszaka, a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. τετάρτῃ δὲ φυλακῇ τῆς νυκτὸς ἦλθεν πρὸς αὐτοὺς περιπατῶν ἐπὶ τὴν θάλασσαν. ²⁶Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” – mondták, s félelmükben kiabáltak: οἱ δὲ μαθηταὶ ἰδόντες αὐτὸν ⸃ ἐπὶ τῆς θαλάσσης ⸃ περιπατοῦντα ἐταράχθησαν λέγοντες ὅτι Φάντασμά ἐστιν, καὶ ἀπὸ τοῦ φόβου ἔκραξαν. ²⁷Jézus azonban megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”  εὐθὺς δὲ ἐλάλησεν αὐτοῖς ὁ Ἰησοῦς ⸃ λέγων · Θαρσεῖτε, ἐγώ εἰμι · μὴ φοβεῖσθε. ²⁸Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” Ἀποκριθεὶς δὲ αὐτῷ ὁ Πέτρος εἶπεν ⸃· Κύριε, εἰ σὺ εἶ, κέλευσόν με ἐλθεῖν πρὸς σὲ ⸃ ἐπὶ τὰ ὕδατα ²⁹„Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. ὁ δὲ εἶπεν · Ἐλθέ. καὶ καταβὰς ἀπὸ τοῦ πλοίου Πέτρος περιεπάτησεν ἐπὶ τὰ ὕδατα καὶ ἦλθεν ⸃ πρὸς τὸν Ἰησοῦν. ³⁰Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!” βλέπων δὲ τὸν ἄνεμον ἰσχυρὸν ἐφοβήθη, καὶ ἀρξάμενος καταποντίζεσθαι ἔκραξεν λέγων · Κύριε, σῶσόν με.³¹Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?” εὐθέως δὲ ὁ Ἰησοῦς ἐκτείνας τὴν χεῖρα ἐπελάβετο αὐτοῦ καὶ λέγει αὐτῷ · Ὀλιγόπιστε, εἰς τί ἐδίστασας; ³²Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. καὶ ἀναβάντων αὐτῶν εἰς τὸ πλοῖον ἐκόπασεν ὁ ἄνεμος. ³³Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia vagy!” οἱ δὲ ἐν τῷ πλοίῳ προσεκύνησαν αὐτῷ λέγοντες · Ἀληθῶς θεοῦ υἱὸς εἶ. 

 ( Mt 14,22-33 )

 

²⁴Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Πᾶς οὖν ὅστις ἀκούει μου τοὺς λόγους τούτους καὶ ποιεῖ αὐτούς, ὁμοιωθήσεται ἀνδρὶ φρονίμῳ, ὅστις ᾠκοδόμησεν αὐτοῦ τὴν οἰκίαν ⸃ ἐπὶ τὴν πέτραν. ²⁵Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. καὶ κατέβη ἡ βροχὴ καὶ ἦλθον οἱ ποταμοὶ καὶ ἔπνευσαν οἱ ἄνεμοι καὶ προσέπεσαν τῇ οἰκίᾳ ἐκείνῃ, καὶ οὐκ ἔπεσεν, τεθεμελίωτο γὰρ ἐπὶ τὴν πέτραν. ²⁶Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. καὶ πᾶς ὁ ἀκούων μου τοὺς λόγους τούτους καὶ μὴ ποιῶν αὐτοὺς ὁμοιωθήσεται ἀνδρὶ μωρῷ, ὅστις ᾠκοδόμησεν αὐτοῦ τὴν οἰκίαν ⸃ ἐπὶ τὴν ἄμμον.  ²⁷Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált. καὶ κατέβη ἡ βροχὴ καὶ ἦλθον οἱ ποταμοὶ καὶ ἔπνευσαν οἱ ἄνεμοι καὶ προσέκοψαν τῇ οἰκίᾳ ἐκείνῃ, καὶ ἔπεσεν, καὶ ἦν ἡ πτῶσις αὐτῆς μεγάλη.” 

( Mt 7,24-27 )

"Ó, erők világossága, tarts meg és válts meg engem!"

( Pistis Sophia )

"A hit talaján álló filozófus már eleve rendelkezik azzal az abszolút bizonyossággal, mely egy bizonyos épület megalapozásához szükséges, míg a többieknek először találniuk kell egy ilyen kiindulópontot, (...)" 

( Edith Stein, Husserl fenomenológiája és Aquinói Szent Tamás filozófiája, 15 )

XL. zsoltár

„Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?”

 

 

Iszap! Mocsár! ( πηλοῦ ἰλύος ) Sírgödör ( λάκκου ταλαιπωρίας ) !

- így kiáltottam -

Tarts meg engem, Uram!

Ő 

kiszabadított.

Kishitű - kételkedtél?!

Sziklára tette lábam.

Καὶ ἔστησεν ἐπὶ πέτραν τοὺς πόδας μου καὶ κατηύθυνε τὰ διαβήματά μου. 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lii-ix-xxvii-4.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-liii-x-5-konyorges.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/pecsetgyuru-iii-nem-az-ut-hagyott-ott.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/en-sokkalta-jobb-izu-vagyok-szakits-le.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/10/36-o-uram-istenem-tebenned-bizom-ne.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/10/37-hamar-szabadits-meg-ebbol-kaoszbol-o.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/van-szellem-amire-letunk-tamaszkodik.html

 

„Te kishitű – vonta kérdőre –, miért kételkedtél?” / Ὀλιγόπιστε, εἰς τί ἐδίστασας;