87. zsoltár ~ "Anyánk!" ( Μήτηρ Σιών ) ~ „Az emberi élet útonlétet jelent."

 "Az Isten jól megerőséti őket,
Mikor népeit öszveszámlálja,
Akkor ezek felől is azt mondja:
Ez nép is az szent Sionról született.

Azért ott énekelnek szép éneket,
Mond az Isten, és itt örvendeznek,
Mert én dicsőségére ez helynek
Támasztok nagy szép élő kútfejeket."

( Szenci Molnár Albert ) 

"E világot hogy megírja
Az Úr, és megmustráltatja,

Leszen akkor fő örömem,
Kiben Siont megdicsérem,
Táncban, lantban megbeszélem,
Sion énekét mindenként zengetem."

( Bogáti Fazakas Miklós ) 

„Az emberi élet útonlétet jelent. De milyen cél felé? Hogyan találjuk meg az élet útját? Az élet olyannak tűnik, mint egy utazás a történelem gyakran sötét és viharos tengerén, miközben a csillagokat fürkésszük, melyek utat mutatnak nekünk, életünk igazi csillagai azok az emberek, akik helyesen tudnak élni. Ők a remény világító fényei. Kétségtelen, Jézus Krisztus maga a világosság, a Nap, aki fölkelt a történelem minden sötétsége fölé. De hogy őt megtaláljuk, szükségünk van a közeli fényekre – olyan emberekre, akik az ő fényéből világítanak és elirányítanak utazásunk közben. És ki lehetne inkább a remény csillaga, mint Mária – Ő, aki igenjével ajtót nyitott Isten számára a mi világunkba; ő, aki a szövetség élő szekrénye lett, akiben Isten testet öltött, egy lett közülünk és közöttünk sátorozott.” 

( XVI. Benedek pápa Spe Salvi 49. )

„Ebben a Mária évben, amelyet azért hirdettem meg, hogy a katolikus hívek egyre inkább Máriára emeljék tekintetüket, aki „előttünk jár a hit zarándokútján” és Fiánál, a mi megváltónknál anyai gondoskodással közbenjár értünk. Reá és az ő közbenjárására kívánom bízni korunk súlyos gondját.” 

( II. János Pál: Sollicitudo rei socialis enciklika 49. )

„…aki gyermeki módon reá hagyatkoznak. Ismeretes, hogy minél jobban kitartanak ebben a törekvésünkben, annál közelebb vezeti őket Mária „Krisztus felfoghatatlan gazdagságához.” 

( II. János Pál: Redemptoris Mater enciklika 25-46. )

"Ami felette áll az életnek, az az élet oka. Mert az élet megnyilvánulása, vagyis a mindenség nem az első, hanem mintha előtörne egy forrásból. 

Gondolj el egy forrást, amelynek nincsen egyéb kezdete, átadja magát az összes folyónak, de a folyók nem merítik ki, hanem szép nyugodtan megmarad önmagában, a belőle előtörő folyók pedig, mielőtt mindegyik más irányban kezdene folyni, először még együtt vannak, de már mindegyik mintha csak tudná, merre tart majd a folyása. 

Vagy tekintsd egy hatalmas fa életét, amely az egész növényt átjárja, de a kezdete nyugalomban marad, és nem szóródik szét mindenhová, mert a gyökérben van a székhelye, ő. adja a növénynek az egész sokszínű életet, ő maga azonban megmarad olyannak, amilyen: nem sok, hanem a sokaság kezdete. 

Nincsen ebben semmi csodálatos. Vagyis hát csodálatos, hogyan születik az élet sokasága abból, ami nem sokaság, és nem is létezne a sokaság anélkül, ami a sokaság előtt van, anélkül, ami nem sokaság. A kezdet ugyanis nem oszlik el a mindenségben. Ha részekre oszlana, elveszejtené a mindenséget is, és ez nem is jöhetne többé létre, ha nem maradna meg az önmagában nyugvó kezdet, amely más, mint minden más. Ezért is kell mindent egyre visszavezetni. Minden egyes dolog esetében van egyvalami, amire visszavezetheted.

 Ezt a mindenséget visszavezetheted az őt megelőző egyre; amely még nem egyszerűen az Egy, amíg csak el nem jutunk ahhoz, ami egyszerűen az Egy. Ezt viszont már nem lehet másra visszavezetni.

 Amikor megragadjuk azt, ami a növényben vagy az állatban, vagy a lélekben, vagy a
mindenségben egy, vagyis változatlan kezdetüket, mindenben azt ragadjuk meg, ami a
leghatalmasabb benne és ami az értékét adja. 

Amikor pedig azt ragadjuk meg, ami a valóságosan létezőkben egy, kezdetüket, forrásukat és lehetőségüket, kezdjünk el talán kételkedni, és feltételezzük, hogy ez semmi? 

Valóban semmi sem azok közül, amiknek a kezdete, semmit sem lehet állítani róla, sem azt, hogy van, sem azt, hogy lényeg, sem azt, hogy élet, mert fölötte áll a dolgok minden tulajdonságának. Ha viszont úgy ragadod meg, hogy elvonatkoztatsz a létezéstől, csodát fogsz látni. Ha ráveted a tekinteted és eléred őt és megpihensz a birodalmában, őt magát inkább abból fogd fel, amit ebben a szempillantásban megértettél, nagyságát pedig az őutána és őáltala létezőkben lásd meg. Még csak ennyit: a szellem mint egyfajta nézés, mégpedig látó nézés, nem egyéb, mint megvalósuló lehetőség. Elkülöníthető tehát benne anyag és forma ugyanúgy, ahogyan a megvalósult látásban, anyaga azonban szellemi anyag: A megvalósult látásban is megvan ez a kettősség, legalábbis mielőtt látott volna, egy volt. Tehát az egy kettővé lett, és a kettő eggyé. A látás számára azonban a beteljesedés és mondhatni tökéletessé válás az érzékelhető világból adódik, a szellemi nézést viszont a Jó teljesíti be. Hiszen ha ő maga volna a Jó, mi szüksége volna arra, hogy lásson, vagy egyáltalán, hogy tevékenykedjék? Minden más a jó körül és a Jó miatt tevékenykedik, a Jónak viszont semmire sincsen szüksége. Ezért nincs is semmije önmagán kívül. Amikor tehát kimondod, hogy Jó, ne gondolj hozzá semmi többet. Ha hozzáteszel valamit, hiányossá tetted azt, amihez bármit is hozzátettél. Ezért a megismerést sem szabad hozzátenned, mert akkor valami mással társítod, és kettő lesz belőle, szellem és Jó. A szellemnek szüksége van a Jóra, a Jónak viszont nincsen szüksége a szellemre. Ennélfogva, ha eléri a Jót, hasonlatossá lesz hozzá és be is teljesedik tőle; mivel a rávetülő forma a Jótól érkezik hozzá, e forma által olyan lesz, mint a Jó. 

És amilyen a Jónak a szellemben látható nyoma, olyannak kell elgondolni az eredetit, a lenyomat ősképét is. A szellemre vetülő nyomából alkothatunk fogalmat őróla. Azt adta tehát a Jó a szellemnek, hogy a látásban övé lehessen a Jó rávetülő lenyomata. Így tehát a szellemben vágyakozás lakik, örökké vágyakozik, és örökké el is éri, amire vágyakozott. Ott viszont nincs, aki vágyakozzon, hiszen mire is vágyna, és nincs mit elérnie, ha egyszer nem is vágyott semmire. Így hát Ott szellem sincsen. 

Hiszen a szellemben is vágyakozás lakik és önnön formája felé igyekszik. A szellem tehát szép és mindenek között a legszebb, tiszta fényben és tiszta ragyogásban lakozik, magába foglalja a létezők mindenségét, és a mi szép világrendünk az ő árnyképe és hasonmása. Teljes fényben ragyog, mert nincsen benne semmi, ami értelmetlen, semmi, ami sötét, semmi, ami mértéktelen volna, örök boldogságban, él, döbbenet fogja el, aki csak látja, és annak rendje s módja szerint elmerül benne és eggyé lesz vele. 

Ha valaki feltekint az égre, és látja a csillagok ragyogását, az Alkotóra gondol, és azt kérdezi, ki lehet az. Ugyanígy, ha valaki bepillantott a szellemi világba és megszemlélte és megcsodálta, annak is fel kell tennie a kérdést, ki alkothatta ezt, ki az, aki mindezt létrehozta, hol van és milyen lehet, aki ilyen gyermeket nemzett, mint a szellem, a gyönyörű teljesség, a tőle született fiú. ő maga egyáltalán nem szellem és nem is teljesség, hanem előbbi a szellemnél és a teljességnél. 

A szellem és a teljesség őutána következik, és nekik szükségük van arra, hogy elteljenek vele és megismerjék őt. Ott vannak közvetlenül amellett, ami nem lát szükséget semmiben, és nincs szüksége rá, hogy bármit is megismerjen. Teljességük igazi teljesség és tudásuk igazi tudás, mert eredendően az övék. Ami viszont mindezeket megelőzi, annak nincs is szüksége semmire és nincs is semmije. Különben nem lehetne a Jó." 

( Plotinosz,  Ami felette áll az életnek, az az élet oka... )

"Sziddhárta ismert sok tiszteletre méltó bráhmanát, mindenekelőtt édesapját, ezt a tiszta és tudós embert,bárkinél tisztességesebbet. Csak csodálni lehetett az édesapját, magatartása nyugodt volt és nemes, élete tiszta, szava bölcs,homloka mögött finom és nemes gondolatok laktak – de még ő sem, aki oly sokat tud, ő sem biztos, hogy üdvösségesen, hogy békessége van, nem csupán kereső, szomjúhozó ember-e ő is? Nem kell-e neki is újra meg újra szent források vizéből innia, az isteneknek való áldozásból, a szent könyvek olvasásából, a bráhmanák vitatkozó beszédéből merítenie, mint aki újra meg újra megszomjazik? Miért szükséges, hogy ő, a feddhetetlen, mindennap részt vegyen a bűntől tisztító szent mosakodásban, naponta tisztulásért fáradozzék, naponta újra meg újra? Vajon nem lakozik-e benne az átman, vajon nincs-e az ő szívében is az ősi forrás? Azt kell megtalálni, saját énünkben az ősi forrást, azt kell birtokba venni! Minden egyéb csak keresgélés, kerülgetés, tévelygés."

( Herman Hesse, Siddhárta )

"Sziddhárta így folytatta: – Igen, lehet, hogy gondolat. Meg kell vallanom, édes barátom: nem nagyon teszek különbséget gondolatok és szavak között. Őszintén szólva, a gondolatokat sem sokra tartom. Többre tartom a dolgokat. Itt, ezen a csónakon például egy szent ember, aki elődöm és tanítómesterem volt, hosszú évekig csak a folyóban hitt, semmi másban. Rájött, hogy a folyó hangja megszólítja, attól tanult, az nevelte és oktatta, istenség volt szemében a folyó. Sok-sok éven át nem tudta, hogy minden szélfúvás, minden kis felhő, minden madár, minden egyes bogárka épp olyan isteni jellegű, s épp oly sokat tud és tanít, mint az általa tisztelt folyó. Mikor azonban ez a szent ember elindult innen az erdőkbe, akkor már tudott mindent, többet tudott, mint te vagy én – tanítómesterek, könyvek nélkül is, és csupán azért, mert hitt a folyóban." 

( Herman Hesse Siddhárta )

"De a Logosznak magának kellett megjelennie és segítenie. Művének oly bonyolultnak kellett lennie, mint amilyen az igény: Egyeseknek valóban meg kellett mutatnia a halálon és a démonokon aratott győzelmet, "istenemberként" áldozatot kellett hoznia, amely a bűn kiengesztelését ábrázolja, váltságdijat kellett fizetnie, amely véget vetett az ördög uralmának - röviden: ,,tényekben megmutatkozó, érthető megváltást kellett hoznia (a pogányegyházban Origenész rendelkezik először kiengesztelési és jóvátételi elmélettel; de vegyük figyelembe, milyen korban írt). Mások Számára viszont isteni tanítóként és hierurgoszként a megismerés mélységeit kellett feltárnia s ezzel új életelvet hoznia nekik, hogy immár részesüljenek az ő életében, és összefonódva az isteni lényeggel, maguk is Istenivé váljanak." 

( Adolf von Harnack, Dogmatörténet, 24.§ Origenész, 94. )

 

LXXXVII. zsoltár

Μήτηρ Σιών

 

Hegyről indul a patak

le a Logosz és

szertefut mint erek a 

testben... , majd vissza

a szívbe: fenn a hegyen

Sion anya visszavár. 

Μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγενήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. Κύριος διηγήσεται ἐν γραφῇ λαῶν καὶ ἀρχόντων τούτων τῶν γεγενημένων ἐν αὐτῇ. ὡς εὐφραινομένων πάντων ἡ κατοικία ἐν σοί.

 

¹Kórah fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította Οἱ θεμέλιοι αὐτοῦ ἐν τοῖς ὄρεσι τοῖς ἁγίοις· Alapjai a szentek szemében; ἀγαπᾷ Κύριος τὰς πύλας Σιὼν ὑπὲρ πάντα τὰ σκηνώματα Ἰακώβ. Az Úr jobban szereti Sion kapuit Jákób minden sátrainál. ²az ÚR Sion kapuit: jobban szereti Jákób minden lakóhelyénél. ³Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten városa! δεδοξασμένα ἐλαλήθη περὶ σοῦ ἡ πόλις τοῦ Θεοῦ. (διάψαλμα). (Szela.) ⁴Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filiszteának, Tírusznak és Kúsnak itt van a szülőhazája.μνησθήσομαι Ῥαὰβ καὶ Βαβυλῶνος τοῖς γινώσκουσί με· καὶ ἰδοὺ ἀλλόφυλοι καὶ Τύρος καὶ λαὸς τῶν Αἰθιόπων, οὗτοι ἐγενήθησαν ἐκεῖ. ⁵Sionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ez a szülőhazája. A Felséges szilárdítja meg ezt. μήτηρ Σιών, ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγενήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος. ⁶Az ÚR számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Itt van a szülőhazájuk. (Szela.) Κύριος διηγήσεται ἐν γραφῇ λαῶν καὶ ἀρχόντων τούτων τῶν γεγενημένων ἐν αὐτῇ. (διάψαλμα).  ⁷Körtáncban éneklik: Minden forrásom belőled fakad. ὡς εὐφραινομένων πάντων ἡ κατοικία ἐν σοί.

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/magikus-imadsag-i.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/i-holderlin-10-daimon-i-e-sors-szilard.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/magikus-imadsag-ii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-cxv-tamasnak.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/01/ovakodjal-tul-nagy-bolcsessegtol.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/iii-final-exclusion-from-communion-with.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/nauszika.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-i-there-is-none-that-can.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-v-psalms-to-jesus-vii_14.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xliv-i-xix-liao-iao.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/one-step-into-light-save-your-soul.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-xiv-light-your-lamps-for-lo.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/07/winner-loser-ebed-jahwe-iv-szornyu-nagy.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/12/72-tehozzad-enekeltem-dicsero.html

 

ἐρεῖ ἄνθρωπος, καὶ ἄνθρωπος ἐγενήθη ἐν αὐτῇ, καὶ αὐτὸς ἐθεμελίωσεν αὐτὴν ὁ Ὕψιστος.